Meeting és mozi

Alig aludtam valamit, mert olyan feszült voltam a megbeszélés miatt. Délelőtt összeszedtem, hogy miket akarok mondani, aztán azt lefordítottam németre és megpróbáltam memorizálni az új szavakat.

Aztán elindultam, úgy éreztem magam, mint aki kivégzésre megy. Megint az volt, ami lenni szokott...megérkeztem, semmi jókedv, csak állok ott és várom, hogy mi lesz...aztán lemegyek, kitalálok magamnak valami kis tennivalót, visszamegyek... Aztán bementünk a másik szobába, hogy elkezdjük a megbeszélést. Tök ideg voltam, mert tudtam, hogy én mit akarok mondani, és féltem, hogy mi lesz a reakció. A megbeszélés végefelé Andreas kezdte el mondani, hogy készítünk nekem egy listát, hogy világosabb legyen, hogy mik az én feladataim. Aztán megkérdezte, hogy akarok-e én is mondani valamit és mondtam, hogy igen, és elmondtam nagyjából, amit szerettem volna, hogy én így most nem érzem jól magam, mert kb. fogalmam sincs, hogy mi a dolgom itt, vagy mi lehetne a dolgom. És még nem tudom önállósítani magam, mert ahhoz nekem idő kell. Andreas bólogatott, Eva meg láthaóan nem volt olyan boldog, de nem érdekelt. Aztán mikor visszamentünk, megkérdezte, hogy mi volt a bajom pénteken, mert látta, hogy van valami bajom, de ha nem mondom el, akkor nem tud segíteni. Ez igaz, de jelen pillanatban nem ő az, akihez szívesen fordulok, ha bajom van. Főleg, mert ő volt a bajom.

Na, de a lényeg, hogy ez is megvolt, ettől még sokminden nem fog változni. De legalább valami. A listát lefordítom ma, vagy holnap délelőtt.

Utána nem sokkal hazamentem, és mára kértem egy pihenőnapot. Nincs kedvem semmit sem csinálni csak lustálkodni:)

Tegnap még egy kis városi ez-meg-az után (kiüttettem a magyar telefonom, hogy tudjam használni az itteni kártyám, mert a telefon, amit kaptam, az agyamra ment; nagyon alvilági volt a hangulat, és elég furán is éreztem magam, mert egy bevásárló központ kellős közepén voltam:) hazamentem és döglöttem kicsit. Utána (mivel Eva odaadta a bonját, hogy meghívjon egy mozira) elmetem moziba két másik lánnyal és megnéztünk egy francia filmet (az eredeti címe az, hogy Paris, itt úgy fordították, hogy "So ist Paris") német felirattal. Az elején azt hittem, hogy bekattanok, de aztán belejöttem. Utána szépen hazabandukoltunk, és álomra hajtottam a fejem.