Almbachklamm avagy a német alpok, majd pia a konyhában

A napot koránkeléssel, szendvicskészítéssel és mégis késéssel kezdtem. A "local friend"-jeink, azaz Ilko és Ingrid egy kirándulást szerveztek nekünk, új önkénteseknek, illetve Anne Katrine-nek, a dán lánynak, aki valahogy ezek szerint mindenből kimaradt eddig :) Mellesleg ő a legnagyobb piás, legalábbis azok közül, akiket eddig megismertem.

Almbchaklammba mentünk, ami a határon fekszik (hiszen Salzburg az Alpok kapuja, ugyebár), és lényegében bármennyit ironizálhatnék...nagyon szép hely. Tettünk egy kirándulást, ami kb. egy 3 órás túrát jelentett a német Apokban, gyönyörű helyeket keresztezve. Vízesések, sziklák, életveszélyes útszakaszok, és túlságosan réginek tűnő hidak. A végére teljesen kipurcantam, és kicsit ki is akadtam, hogy a nálam jóval idősebb Ilko és Ingrid ezerszer jobban bírják a strapát! Sőt, ami szintén meglepő volt, hogy nagyon sok idős ember volt a turista úton, és mindegyik egészen fittnek tűnt, vagy legalábbis csak a magyar kisnyugdíjasokhoz képest, akik egyedül a BKV után tudnak futni (bár lássuk be, akkor nagyon). Meghívtak minket egy italra is a hegy tetején (visszafogtam magam, és sör helyet csak almafröccsöt ittam), ahol pihentünk egy kicsit a visszaút előtt.

Visszajöttünk, majd egy kis pihenés után irány a konyha, ahol megint bődületes piálásba kezdtünk (valójában még mindig tart, de kimenekültem egy kicsit, mert a dán lány ivós játékai egészen kikészítenek...esküszöm, ezek totál alkoholisták odafenn északon :). Szóval, a mai nap valahogy így telt-telik. Igyekszem lassan valami helyi ismerősre lelni, már keresgéltem is kontaktokat a Couchsurfingen. Szeretnék találni valami helyi "lepukkant" kocsmát, ahol otthon érezhetem magam:). Hosszú távon ez a konyhában iszogatás nekem túl koleszos lesz azt hiszem. Természetesen folyton próbáljuk a másik koccintási szokásait ellesni, de a dán-norvég skol-lal úgysem versenyezhetek, úgyhogy, amikor rám kerül a sor, akkor mindenki hevesen elkezd nevetni. Ez van:) Lehet, hogy ma már inkább álomra hajtom a fejem, de azért lemegyek elköszönni. Nektek is szép álmokat:)!