Elnézést, hogy ilyen soká hallgattam, de sajnos kicsit komor napjaim voltak és nem éreztem kedvet az íráshoz, de így legalább már némi eufémizmussal tekinthetek vissza az elmúlt két napra.
Csütörtökön a napot a városban kezdtem, szép idő volt, vittem a fényképezőgépem, fotózgattam a városban, megebédeltem, majd visszajöttem és a laptopommal elindultam a Jazzitbe. Kérték, hogy vigyem, mert a benti gépemen valamiért nem megy a net, szerintem valószínűleg valami nagyon egyszerű dolog lehet a megoldás, de mi erre még nem jöttünk rá sajnos. De annyira nem jelent nagy gondot. Bevittem hát és Evaval együtt dolgozgattunk, képeket kicsinyítettünk a weblaphoz, meg ellenőrizgettem a linkeket, hogy működnek-e, kicseréltünk néhány infót. Szerintem egyre jobban összeszokunk majd, csak idő kérdése. Nehéz eset, de szerintem neki én is az vagyok. Folyton arra figyelmeztet, hogy ez egy olyan dolog, amiben szabad lehetek, ne görcsöljek, nem kell halálosan precíznek lennem. Egy idő után biztosan elengedem magam, csak most még nagyon jól akarok teljesíteni, és ez persze néha pont ellenkezőképpen sül el.
Mikor visszatértem szó szerintem tétlenkedtem otthon, majd este lementem a bárba, mert megint volt egy kis összejövetel, de hamar meguntam és visszamentem aludni.
Pénteken a városban kezdtem, de kicsit későn indultam el és pont lemaradtam a banki nyitvatartásról, így viszont nem tudtam felvenni a bankkártyámat, ami nem olyan jó hír, mert azzal tudok mosni is...Sajnos tegnap már eléggé esőre hajlott az idő, és csepergő esőben baktattam, elszontyolodva, hogy oh milyen lusta és milyen lúzer vagyok, úgyhogy úgy éreztem, hogy meglepem magam egy ruhadarabbal, különben tényleg mindennek vége lesz. Vettem hát egy kötött rövidujjú barna garbót, nekem nagyon tetszik, meg már egy ideje szerettem volna egy ilyet. Ezután már némiképp nőnek érezve magam, hazamentem, átöltöztem, ettem egy kicsit, aztán elmentem a Jazzitbe, ahol a mai koncertre készültünk elő. Ez is egészen izgi volt. Elmetünk együtt bevásárolni, mert a zenekarnak, akik ma jönnek egész kis listájuk volt arról, hogy mit szeretnének majd az asztalon látni, mikor megéheznek, megszomjaznak. Mi lehet akkor, ha valami igazán nagy sztár ad koncertet?? El sem merem képzelni.
Mire hazaértem megint megéheztem, úgyhogy ettem valamit a konyhában, ahol már ott volt a lengyel srác, és tartottam neki egy kis angol órát, mert megkért, hogy nézzem át a levelét, amit a főnökének írt. Lementünk aztán a többiekhez, ahol a kínai srác, Dagang 26ik szülinapját ünnepeltük:) Jó volt a buli, Dagang nagyon aranyos srác. Ma utazik, megy Németországba, mert egyébként tenor, és ott fog énekelni. Az utóbbi napokban nagyon fura volt a kedvem, kicsit azt hiszem most sok nekem ez az újdonság, ami körülvesz. De remélem lassan lecsillapodnak a dolgok, és akkor jobb lesz.
No comments:
Post a Comment