Nem mondhatnám, hogy túlzásba viszem mostanában a bloggolást. Hogy ez jó jel-e vagy rossz, nem tudom. Annyi biztos, hogy az utóbbi időben egy picit unatkozom, meg kezdek aggódni a jövőm miatt. És hát ez nem jó érzés.
Az idő viszont egyre jobb, meg a Jazzitnél is jól érzem magam. Most viszont valahogy a többiekkel veszítettem el a fonalat. Nem annyira vágyom a társaságukra, meg néha irritálnak is, hogy folyton a pofámban vannak. Egyedül Beával szeretek császkálni, meg ő nem a legrosszabbat hozza ki belőlem. Georgia társaságát inkább kerülöm mostanában, nem annyira érzem vele jól magam. Folyton azt kell hallgatnom, hogy mennyire szuperül van, közben meg tudom, hogy egyáltalán nincs jóban magával, és ki nem állhatom, ha valaki azzal bizonygatja magát a külvilágnak, hogy minden a legnagyobb rendben, közben meg rohadtul nem. Nem is törődnék ezzel ennyire, de mivel itt élünk együtt, ezért nehezen vonom ki magam ez alól, pedig hát kéne, mert az nem az életem, és nem kéne, hogy befolyásolja az enyémet. A többiekről nem is érdemes szólnom, mert azok sosem voltak annyira fontosak nekem.
Szóval most azt hiszem elkezdődött nálam az átmenet az itteni életem és a jövő között, ami még ki tudja, hogy mi lesz. Nálam mindig ez van. Már idő előtt elkezdek leválni. Itt vagyok ebben a burokban, és hamarosan ki kell lépnem, vissza az igazi életbe. Bevallom félek, de közben, jó pillanataimban arról ábrándozom, hogy valami jó vár rám. Tegnap volt, hogy álltam az irodában az ablakban, és egyszercsak leesett, hogy mi van. Leesett ez az egész, hogy ti otthon vagytok, én meg itt. Olyan fura érzés volt, hirtelen eszembe jutott milyen volt mikor pl Emő Helsikniben volt, és hogy most én nem vagyok otthon. Hogy biztos néha szóba kerülök - remélem csupa jó kontextusban:) Anekdótává váltam. Vicces, hogy ennek így külön le kellett esnie. Azt hiszem túl sokat aggódom, hogy rossz döntéseket hozok, vagy hogy nem hajtok eléggé valami cél felé. De abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon sok mindent tanultam itt sok mindennel kapcsolatban. Nem változtam meg gyökeresen, de kicsit jobban látom magam, meg a körülöttem lévő dolgokat.
Hogy valamit az elmúlt hét eseményeiről is meséljek: kedden volt Beatrix szülinapja, azt a Jazzitben kezdtük, jó kis koncert volt, Rupa & The April Fishes. Utána, én még maradtam egy kicsit, mert elkezdtem egy csajjal dumcsizni és tök jó fej volt, utána mondtam is neki, hogy csatlakozzon a buliba, ami otton volt. Az kicsit eszeveszettre sikeredett, de jó volt. Egy japán arcnak is aznap volt a szülinapja, és ő nem igazán bírja a piát. Viszont sokat iszik. Hajnali 4 és 5 között állítólag a folyosón ordibált, de én ebből meglepő módon semmit nem hallottam. Nem mintha bánnám. :) Aztán szerdán volt egy Gender-party a koliban, a fiúk lánynak öltöztek, a lányok meg fiúnak. Én egy tökös olasz macsó voltam, pajesszal, könyékig feltűrt fehér inggel, nyakkendővel. A karomra rajzoltam ál-karszőrzetet, nagyon király volt. Amúgy meg vicces volt, ahogy mi, csajok egymás közt pasisan viselkedtünk, és arról dumáltunk, hogy kit húznánk meg, de nagyon, és hogy osztoznánk-e, ha arra kerülne sor. :) Volt egy olasz csaj, aki délolasznak öltözött, fekete kalap, fekete ing, fekete nadrág! Nagyon ütős volt!
Csütörtökön pihentünk egy picit, eléggé sokat ittam előző nap, mert hát igyekeztem férfimód viselkedni és így gyorsan gurultak le a sörök. Tegnap meg koncert volt a Jazzitben, annyira nem volt jó, szerintem. Bolgár népzene...jazzes elemekkel. Egy Ivo Papasov nevű ürge a vezér, ő klarinéton tolta, de nem hatódtam meg tőlük annyira. Volt egy arc, aki fele olyan magas volt mint én és háromszor akkora széles, úgy nézett ki mint egy lufi, ő valami fura hegedű-ukulele keveréken húzta a mindenségit. Meg volt valami menedzser féle arc, aki nagyon magas volt, kicsit pocakos, de az ember inkább úgy észlelte ezt, hogy hatalmas termet, nem volt érzelem az arcán és a szemöldöke olyan sűrű volt, hogy szinte a szemét is eltakarta. Olyan volt, mint egy maffiózó. Bolgár maffiózó.
Ma meg gyönyörűen süt a nap, de nincs annyira kedvem kimozdulni. Illetve írtam ennek az újdonsült ismerősnek, akivel a Jazzitben futottam össze, hogy ha olyanja van, akkor jöjjön velem császkálni. Kell néha az új arc.
Néha azért adjatok életjelet magatokról! Kellemes hétvégét!
