Megkeztem salzburgi életem

Az idefele utam kimondottan szilvisre sikeredett….egy kedves mankós – amúgy német, de egy magyar férfi miatt Veszprémbe költözött – nő, két indiai és egy kedves öregember mellett pillanatok alatt sajnos egy meglehetősen hitbuzgó hölgy is úgy érezte, hogy meg akarja osztani velünk a kupét, noha nem oda szólt a jegye. Legnagyobb bánatomra ismerte az idős bácsit, aki mellesleg papként üzemel Münchenben, és a hölgy is Münchenben ad lelki segélyt idős embereknek. Szegények. Mielőtt még eldurrant volna az agyam Isten nevében egy 10.90 EUR összegű Cordon Bleu-t rendeltem az étkezőkocsiban, amikor észrevettem, hogy két indiai barátom (anya és fia) szintén az étkezőkocsiba menekültek. Mikor visszamentem, a hölgyet már elzavarta az, akinek jogosan oda szólt a helye, de a folyosón aktív „büdös, tetves cigányok, no meg az a tetű idióta Gyurcsány”-nyozásba kezdett egy kopaszodó férfiember, aki az út egy pontján megtalálta a mankós nőt, aki csak kicsit szeretett volna levegőzni a folyosón. Eleinte aktívan fűzte, miközben folyton a melleit fixírozta, majd oltári hangosan előadta neki is, hogy mindenki tetű Magyarországon, meg különben is, majd a megfelelő pillanatban visszamenekült kedves útitársam a fülkénkbe….hát, igen. Természetesen mikor szükségem volt egy erős férfikézre, hogy leemelje a csomagom, leszólítottam egy kedves fiatalembert, de sajnos ez a kellőképpen ittas disznó pattant elém, és hihetetlen lendülettel lekapta a csomagom. A sok-sok gyönyörű táj után a salzburgi vasútállomás kissé lepattantnak tűnt, de szerencsére Eva és Andreas viszonylag hamar megtaláltak, hoztak nekem virágot, és kedvesen elkísértek a szállásomra, ami pont a vasút mellett van, és az én ablakom pont a vasútra is néz…Salzburg mellesleg egy nagyon fontos vasúti csomópont lehet, ha még éjszaka is szakadatlanul haladnak arra a tehervonatok. A szobám egyébként egész jó, de a kolesz maga inkább hasonlít egy magyar koleszhoz, csak jobban felszerelt. Egész jól sikerült már berendezkednem, még csak apróságokat szeretnék beszerezni, de majd átmegyünk az IKEÁba és akkor veszek még egy-két hangulatelemet. Este még összeültünk a többiekkel, akik ma érkeztek. Két lány Litvániából és egy lány Norvégiából. Eddig, de majd még érkeznek a többiek is. Főleg németül beszélnek a többiek, néha csak úgy kapkodom a fejem, hogy ó, hogy a francnak kell ez, de akkor bekapcsolom a „Szilvi, légy hát pozitív” gombot, és megpróbálom összeszedni magam. Utána mindenki felment a szobájába és elkezdtem kipakolni a cuccaim. Viszonylag hamar végeztem, és mikor álomra hajtottam a fejem, már nagyjából otthonos rend vett körül.