Kicsit el vagyok maradva, de ma már behozom magam.
Tegnap a fogadó szervezetnél kezdtük a mókát, ahol még elintéztünk ezt-azt, majd felhívtuk az én Eva-mat, hogy benéznék a Jazzithez, majd nagy nehezen belement, hogy hát jó...van egy olyan érzésem, hogy a nyelvi akadályok zavarják, de ettől függetlenül többször szívesen lerúgtam volna a fejét rövidke (kb 10perces) ott tartózkodásm alatt. Megmutatták Andreassal a helyet, ami egyébként tetszik, nagyon hangulatos. Mindenki Macen dolgozik ebben a városban, így hát majd én is. :)
Röpke látogatásom után nekivágtam a városnak, gyorsan megnéztem a térképen, hogy hol a fenében is vagyok, aztán uccu. Szinte képtelenség egyébként eltévedni annyira logikus, és mellesleg valljuk be kicsi, ez a város. Végigmentem az óvároson, ahol nagyon szép épületek, sétálóutcák, helyi Váci utcák, és perzse Mozarthoz köthető látványosságok vannak. A Salzach (a folyó, ami kettészeli szeli a várost) nagyon hangulatos, és legalább kicsit olyan mintha otthon lennék (bár a mi gigantikus, hömpölygő szennyóriásunkat, a drága Dunát nehéz lenne utolérni, dehát legalább valami).
Séta után, jól kifáradva, hazamentem, majd beugrottam a helyi nagy Sparba (a többiek mindig Spa-nak ejtik, ezért az elején eléggé zavarban voltam, hogy mi a fenéért akar mindenki annyira a fürdőbe menni...de aztán rákérdeztem, és leesett, hogy jaj), betankoltam sörből, meg szendvicsnek valóból és hazamentem pihenni egy kicsit. Este a konyhában indítottunk, majd lementünk a Heimbarba, ami az épületben egy bár, ami időszakosan üzemel. Nem egy nagy szám, de egynek jópofa volt :) Megmutattam, hogy tudok biliárdozni, meg csocsózni, ittam egy sört, elszívtam néhány cigit, majd korán hazamentem és lefeküdtem aludni, hogy a másnapi kirándulásra fitt legyek és kedves ember benyomását keltsem, ami leginkább kipihent állapotban lehet sikeres az én esetemben:)
Tegnap a fogadó szervezetnél kezdtük a mókát, ahol még elintéztünk ezt-azt, majd felhívtuk az én Eva-mat, hogy benéznék a Jazzithez, majd nagy nehezen belement, hogy hát jó...van egy olyan érzésem, hogy a nyelvi akadályok zavarják, de ettől függetlenül többször szívesen lerúgtam volna a fejét rövidke (kb 10perces) ott tartózkodásm alatt. Megmutatták Andreassal a helyet, ami egyébként tetszik, nagyon hangulatos. Mindenki Macen dolgozik ebben a városban, így hát majd én is. :)
Röpke látogatásom után nekivágtam a városnak, gyorsan megnéztem a térképen, hogy hol a fenében is vagyok, aztán uccu. Szinte képtelenség egyébként eltévedni annyira logikus, és mellesleg valljuk be kicsi, ez a város. Végigmentem az óvároson, ahol nagyon szép épületek, sétálóutcák, helyi Váci utcák, és perzse Mozarthoz köthető látványosságok vannak. A Salzach (a folyó, ami kettészeli szeli a várost) nagyon hangulatos, és legalább kicsit olyan mintha otthon lennék (bár a mi gigantikus, hömpölygő szennyóriásunkat, a drága Dunát nehéz lenne utolérni, dehát legalább valami).
Séta után, jól kifáradva, hazamentem, majd beugrottam a helyi nagy Sparba (a többiek mindig Spa-nak ejtik, ezért az elején eléggé zavarban voltam, hogy mi a fenéért akar mindenki annyira a fürdőbe menni...de aztán rákérdeztem, és leesett, hogy jaj), betankoltam sörből, meg szendvicsnek valóból és hazamentem pihenni egy kicsit. Este a konyhában indítottunk, majd lementünk a Heimbarba, ami az épületben egy bár, ami időszakosan üzemel. Nem egy nagy szám, de egynek jópofa volt :) Megmutattam, hogy tudok biliárdozni, meg csocsózni, ittam egy sört, elszívtam néhány cigit, majd korán hazamentem és lefeküdtem aludni, hogy a másnapi kirándulásra fitt legyek és kedves ember benyomását keltsem, ami leginkább kipihent állapotban lehet sikeres az én esetemben:)
No comments:
Post a Comment