Mathias Eick és Tulln

Sok-sok ideje nem írtam már, de nem volt rá alkalmam ezidáig, ma kora este érkeztem meg a tréningről, ami péntektől máig tartott. Nade nézzük, mik is történtek ezidő alatt!

Csütörtökön fél2-re mentem dolgozni. Sok mindent nem csináltam. Aznap koncert volt, Mathias Eick a norvég trombitás és három muzsikustársa játszottak nálunk. Fél 4-re kimentünk eléjük a vasútállomásra. Tök fura élmény volt:), de közben az is végigfutott az agyamon, mikor a vonat befutott és néztem, ahogy haladnak előttem azok a hipermodern vagonok, hogy nem akarok még egyszer MÁVval utazni :). A nagy nyüzsgésben végül én szúrtam ki őket (bevallom Mathias tetszett nekem már a képek alapján, úgyhogy egész jól megjegyeztem az arcát ;). Elkisértük őket a hotelbe, majd visszamentünk a Jazzitbe, de 5re már mehettem is vissza a vasútállomásra jegyeket cserélni és ÖBB kártyát venni (és sikerült! muháááá, már vissza is fizették...azért volt necces, mert nekem már 26 éven felülit kellett venni, ami drágább). Megvettük a jegyeket Tullnba, a tréningre, én utána hazamentem, majd 7-fél8 között visszamentem a Jazzitbe, de elég hamar realizáltam, hogy nagyon sok dolgom nem lesz aznap este. Nagyjából abból állt az estém, hogy végignéztem a koncertet, ami nagyon tetszett! Páran eljöttek a többiek közül, de nem maradtunk sokáig mert másnap korán kellett kelni.

Pénteken a 9:08as vonattal mentünk Tullnba, átszállás St. Pöltennél (idő az átszálláshoz 3-4perc). Bevallom a tököm tele volt a korán keléssel, meg az egészhez nem volt kedvem, úgyhogy elég mogorva voltam egész úton. Mikor megérkeztünk elröhögtem magam, hogy bezzeg a többiek Bécsben vannak (két részre osztottak minket, mi mentünk Tullnba, a többiek Bécsbe). Tulln egyébként Bécshez nagyon közel, vonattal kb. 20-30 percnyire van, és egy egészen kis város kicsiny országunk határához közel.

Korán érkeztünk, úgyhogy ettünk egy-egy pizzát, majd elindultunk a szálláshoz. Egy hostelben voltunk, a kötülményekkel teljesen meg voltam elégedve, tök jó kis szobák voltak. A szobatársaim közül az egyik, a német lány, nagyon beteg volt (megfázott), a másik kettő török közül az egyik erősen tartotta magát hagyományokhoz, így ramadán lévén csak hajnali 4kor és este 7kor evett. Nagyon aranyos lány volt egyébként, de a hajnali 4 órával annyira nem voltam kibékülve, főleg, hogy a helyzetemet még inkább megnehezítette, hogy én egy emeletes ágy tetején aludtam...amit mindig is utáltam, úgyhogy bevallom nem sokat aludtam a hétvége során. Miután megérkeztünk, megismerkedtünk a csoporttal, a trénerekkel. A társaság egész jó volt, és a trénerek (Anna és Leo) is jófejek voltak. A csajjal kimondottan összehaverkodtunk, sokat beszélgettünk, adott is tanácsokat a projekttel, meg az Evaval való gondokkal kapcsolatban. A nap azonban hamar véget ért, mert mindenki elég fáradt volt, úgyhogy mentünk aludni. Másnap 8-9ig reggeli, aztán irány Bécs! Az egész napot Bécsben töltöttük, de bevallom, én nem éreztem olyan jól magam. Nagy volt a rohanás, szanaszét szakadt folyton a társaság, esett az eső, meg amúgy is...szóval nekem ez nem volt akkora élmény, persze volt, aki most volt először, annak próbáltuk bemutatni a várost, amennyire csak lehetett. Délben közösen főztünk, vacsorára pedig egy Centimeter nevű helyre ültünk be, ahol olcsón hatalmas adagokat adtak, meg a hangulat is jó volt:) Későn értünk haza, és már csak egy sörre maradt energiánk a hosszú nap után Tullnban...Vasárnap az egész napot a teremben töltöttük, de nem bántam, mert nagyon sok hasznos infót kaptunk, meg amolyan bátorításfélét. Én teljesen meg voltam elégedve, főleg azok után, hogy volt összehasonlítási alapom, és ezek a trénerek bizony nagyon értették a dolguk. Este megnéztünk egy pocsék osztrák filmet, a címe "Silentium" és kb. úgy tudnám leírni, hogy az osztrák Taxi, néhány bugyuta katolikus szimbólummal megtűzdelve. Utána Maffiáztunk, nagyon élveztem:), majd fél1 körül már mindenki úgy érezte, hogy irány az ágy!

Ma már nem maradt sok mindenre időnk, csak elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy legközelebb januárban találkozunk, akkor Innsbruckban. Az lesz a középidős tréning.

Összességében örültem, mert jól éreztem magam a többiekkel, hasznos volt a tréning és minden jól alakult. De most olyan vagyok, mint aki három napig nem aludt...mert valami ilyesmi történt. Szóval most fellövöm a pizsit, és végre a saját ágyamban alszom!

A képen Marcus Aurelius és lovának lába, meg egy kis osztrák Duna látható Tullban.