Ma már kimentünk a városban, elkezdtük a fontosabb intézkedéseket, mint pl a bankkártya, vagy a biztosítás. Nagyon szép város így első ránézésre, de aggódom, hogy kissé unalmasak lesznek ezek az emberek…de majd meglátjuk. Ettem osztrák gulascht, ami természetesen pörkölt, de ezek a szerencsétlenek nem ismerik a paprikát, úgyhogy nem ájultam el az íztelen sertéscafatjaiktól, de ezt még a szervezet fizette. Utána kiültünk egy parkba és mindenki megkapta a fejadagját, aminek nagyon örültem, mert attól tartottam, hogy majd csúszások lesznek a lóvéval, de szerencsére nagyon körültekintőnek tűnnek, ami mindenképpen pozitív. Sokat dumcsiztunk a többiekkel, főleg a norvég lány áll közel hozzám, belevaló csajnak tűnik. Amolyan Emőkésen szervezi a dolgait :) mikor én még rég aludtam, ő kiment felfedezni a környéket, hogy hol vannak jó boltok a környéken, meg ilyenek. Ma még megismerkedtünk egy másik lánnyal, aki Dániából jött, ő nagyon laza, de hát fiatalka még (18 éves!!).
Mikor városban mászkáltunk láttam egy öreg nőt, aki már alig tudta vonszolni magát, de ott volt a papírzacskó a kezében, valami számomra ismeretlen divatmárkát népszerűsítve….Noémi és Bori, ti jutottak eszembe, hogy mikor már csak oxigénpalackkal tudjátok majd élni az életeteket, akkor is még utolsó energiátokkal azon lesztek, hogy megnézzétek van-e valami jó cucc a Zarában, vagy a H&M-ben :), és ettől egy kis mosoly került az arcomra. Bevallom….hiányoznak az otthoniak, meg a megszokott dolgok. De nem akarom sürgetni a dolgokat. Inkább az elején legyenek nehézségeim, minthogy nagy lelkesen belevágok, aztán egyszer csak elfogy a szusz és eljön a kultúrsokk, nekem meg elegem lesz az egészből és csak méregdrága Sigmund Freudok tudnak kirángatni a mély depressziómból.
De vettem már kis elemeket, úgyhogy beüzemeltem a kis táskarádióm. Nagyon hangulatos, most is ezt hallgatom. Nemsokára lemegyek a norvég lányhoz (nevezzük mostantól ivócimborámnak), mert vettünk egy üveg J.P. Chenet Cabernet-Syrah-t 1.99 EURért!!!! Amit most szépen elfogyasztunk :) Szomorú, de egyben persze érthető is: nem láttam még említésre méltó fiatalembert…a főnököm Andreas jó 40es és azért az mégiscsak sok lenne.
Mikor városban mászkáltunk láttam egy öreg nőt, aki már alig tudta vonszolni magát, de ott volt a papírzacskó a kezében, valami számomra ismeretlen divatmárkát népszerűsítve….Noémi és Bori, ti jutottak eszembe, hogy mikor már csak oxigénpalackkal tudjátok majd élni az életeteket, akkor is még utolsó energiátokkal azon lesztek, hogy megnézzétek van-e valami jó cucc a Zarában, vagy a H&M-ben :), és ettől egy kis mosoly került az arcomra. Bevallom….hiányoznak az otthoniak, meg a megszokott dolgok. De nem akarom sürgetni a dolgokat. Inkább az elején legyenek nehézségeim, minthogy nagy lelkesen belevágok, aztán egyszer csak elfogy a szusz és eljön a kultúrsokk, nekem meg elegem lesz az egészből és csak méregdrága Sigmund Freudok tudnak kirángatni a mély depressziómból.
De vettem már kis elemeket, úgyhogy beüzemeltem a kis táskarádióm. Nagyon hangulatos, most is ezt hallgatom. Nemsokára lemegyek a norvég lányhoz (nevezzük mostantól ivócimborámnak), mert vettünk egy üveg J.P. Chenet Cabernet-Syrah-t 1.99 EURért!!!! Amit most szépen elfogyasztunk :) Szomorú, de egyben persze érthető is: nem láttam még említésre méltó fiatalembert…a főnököm Andreas jó 40es és azért az mégiscsak sok lenne.
No comments:
Post a Comment