Új helyek felfedezése, avagy hogyan találtam meg a Denkmalt

Egy viszonylag unalmas munkanap után, hosszasan megpihentem, összehívtunk egy kupaktanácsot, miszerint mennyi lenne a költésgvetése egy zürichi útnak. Nos, sok. Úgyhogy erősen elgondolkodtam. Visszamentem lazítani egy kicsit, aztán 10 után nekiindultunk az éjszakának a norvég lánnyal. Persze elkezdett esni az eső, meg egyre messzebb kerültünk a kolesztól, és én egyre inkább úgy éreztem, hogy valami nagyon eldugott, nagyon helyi, nagyon füstös helyre fogunk menni, amit még a helyiek sem találnak meg mindig elsőre...és ííígy is lett. A jó öreg Denkmal olyan kicsit, mint a sirály. Nincs működési engedélyük, és tele van lepukkant arcokkal. Mikor beléptünk, hirtelen nagyon otthon éreztem magam, mert a társaság, akikhez mentünk egy igen irritáló, részeg öregemberrel volt kerek egész, aki egész végig artikulálatlanul ordibált, amiből nem sokat értettem, leszámítva, amikor az egyik srácnak kezdte el magyarázni, miközben rám mutogatott csúnya-csúnya ujjával, hogy feleségül akar engem venni...ez van. A pultnál simán kérni akartam egy sört, majd a pultos elkezdett hadoválni nekem valamit, majd odaadtam Beatrixnak a 10 EURmat, hogy vegyen nekem, meg magának is egy sört. Mikor visszajött a kezembe nyomott 70 centet, én meg néztem, hogy hmmm?? A pultos azt hadoválta nekem, hogy ha támogatom a helyet némi összeggel, akkor onnantól kezdve törzstagnak számítok és olcsóbb a sör...Beatrix adakozott a nevemben, én meg majd felrobbantam miközben a csúnya öregember továbbra is rám mutogatott. Aztán kiderült, hogy itt vetésforgóban különböző helyi fiatalok a színpadra mennek és előadják amivel a jóisten megáldotta őket, de ez nem mindig volt az a bizonyos tehetség...az első srác egy Jim Morrison a Doors kezdeteinél stílusban háttal a közönségnek mammogott bele valamit a mikrofonba, majd jött egy "csak én és a gitárom" srác, aztán egy őrült hosszúhajú, majomfejű csávó, aki spanyolul akarta megváltani a színpadról a világot, és számtalan "Che Guevara" elemmel tűzdelt dalszövegeit kornyikálta el, bár be kell vallanom, a végére egészen belejött és már nem is volt olyan sok a "mannyana-eszpannya" rím :) Én meg egy pár sör után egészen becsittentettem, és 4 körül rájöttem, hogy nem ártana hazamennem, mert 10-11 körül anyával kéne beszélnem telefonon...elkezdtem csuklani (nem is kicsit), úgyhogy eldöntöttem, ez a vég, és elindultam haza. Szerencsére hazataláltam egész hamar :) És csak úgy zsák krumpli módjára bedőltem az ágyba aztán nyekk...:)