Előző életemben...tutira nem denevér voltam...:)

Hjaj, hamar kidőlök mostanában.

Amolyan hétköznap volt ma is. Dél körül lementem a dán lány szobájába, aki most beteg, úgyhogy nem ment dolgozni. Megnéztük a Mások életét, amit én már láttam, úgyhogy közben kb. azt jegyzeteltem, hogy mit szeretnék a Jazzitnél csinálni, mert Eva megkért, hogy írjam neki össze. 3ra bementem dolgozni, odaadtam a papírt, aztán nagyjából kiadta az utasítást - de hozzá képest kedvesen -, hogy amikor itt bent vagyok, akkor németül beszéljünk, úgyhogy egész munka alatt auf Deutsch toltuk, bevallom néha az agyamra ment, de igyekeztem leplezni. A Myspace-es oldalunkat frissítgettem, meg megbeszéltünk egy-két dolgot, holnap meg koncert. Egész sok mindenről dumáltunk, de én már nem akarok elkiabálni semmit, mert múlt héten is ez volt, aztán hétfőn jött a mélypont. De most tényleg magához képest nagyon kedves volt, segíteni akart, meg beszélgettünk is néha munkán kívüli dolgokról, meg meg-meg kérdezi, hogy én magyarul ezt vagy azt hogyan mondom, szóval alapvetően tud érdeklődő is lenni, de néha szerintem úgy jönnek össze a dolgok, hogy sem ő sem én nem vagyunk olyan paszban, hogy tudjunk kommunikálni. Nők....ez van:)

Munka után hazamentem, közben a levegőt vágni lehetett,annyira hideg volt...brrr. Kicsit herótom van ettől az időjárástól, dehát lehetne rosszabb is.

Otthon meg a szokásos, dumcsi a többiekkel, iszogatás, mindenki elmondja, hogy mi történt vele aznap. Tőlem már mindenki félve kérdi, hogy "Eva...? Mi volt ma?" Valójában nagyon vicces. Csak azt nem értem, hogy miért vagyok folyton ilyen fáradt? Otthon is ez volt, tudom, hogy ez nem Salzburg, de akkor is...? Na, mindegy, inkább alszom egyet:)