Megkésve, de igen, hazatértem. Ez a bejegyzés kb totálisan felesleges, hiszen ezt már mindannyian
tudjátok.
Örülök, hogy itthon vagyok. Kicsit még elveszve, de most egészen máshogy ézem magam itt, mint mielőtt kimentem. Valahogy jobban értékelem talán.
Hát ezzel a küldetés véget ért. Nem bántam meg, jó döntés volt. Egy kis furcsa kitérő. Sok-sok furcsa élménnyel. Most elolvastam az első bejegyzéseket, és megint beugrott az az érzés, mint mikor megérkeztem. Nagyon furcsa volt, és akkor azt hittem, hogy sosem lesz vége. Most ha nem hajkurászom direkt ezeket a gondolatokat, akkor nem jut eszembe amúgy ez az egész. Talán majd később. Szóval álmomban nem rovom Salzburg utcáit, ahol freudiasan eltévedek és aztán a Blaha Lujza téren kötök ki, ahol kétségbeesetten faggatom a lepukkant arcokat, hogy merre van a Potzdamer Platz??? (Elnézést ezért a kis filmes kihallásért). Utólag köszönöm a maileket, a chateléseket, és a látogatókat! Nélkületek nem ment volna ilyen jól! :) Köfi. Ja, és mentsük meg Terézvárost! Pusz!
