Korán keltem, bár nem tudom miért, mert aztán az idő nagy részét a konyhában töltöttük zabálással és dumálással, majd nagy nehezen elindultunk a beszerző körútra, ami a szervezetnél kezdődött (kirderült számomra, hogy egy aranybánya, ahol egy csomó minden van, ami hasznos lehet számomra, lásd edények, vagy szőnyeg a szobámba). Majd onnan az IKEÁba mentünk (jaj, Istenem, hova máshova...). Vettem ezt-azt, míg a norvég lány igazán a végére lendült bele, mire én pont elvesztettem az amúgy sem túl nagy lelkesedésem.
Visszaérve megkajáltam, elrendeztem a szobámban az új dolgokat, aztán irány a munka, ahol most egy kedves kis feladattal vártak: a következő, azaz szombati koncertre kellett V.I.P. kártyákat terveznem photoshoppal egy Macen, bocsika vagyok, ami aztán egészen izgalmasra sikeredett (részben azért, mert még mindig nem vagyok igazán a Mac nagy mestere, de majd belejövök khm). Teljes mértékben elégedett voltam a végeredménnyel és a munkáltatóim is megdicsértek:).
Hazajöttem, lézengtem, az új lengyel fiú szívrohamot kap tőlem minden egyes alkalommal, mert nagyon lelkesen letámadom, hogy ó, nincs-e kedve társalogni velünk a konyhában, de
ő nem olyan. Raszta, de mégsem. Nagyjából lengyelül beszél csak, valószínűleg innen ered a nagy próbléma, egyébként biztosan országos cimbik lennénk, én mondom. Míg ez sikertelen volt, a lusta vacsorám mellett felvetettem az öteletet, hogy lenne-e kedve valakinek ma a Jazzitbe lenézni, mert ingyenes koncert lesz (pontosabban jam session), és valahogy mindenki lelkesen igent mondott, még az angol lány is, aki egyébként nem önkéntes, hanem jogot tanul itt Salzburgba, de mi teljesen befogadtuk:)
Hát lementünk, és onnanól kezdve vége volt mindennek...a dán lány halálosan szerelmes lett a dobosba, aki kb 17 éves ha lehetett, de be kell, hogy valljam, valóban szép példány volt. Az angol lány szépen elkezdett inni, majd a végén már a beszélgetésünk nagy részében az Office-ból idézgttünk össze-vissza és a pia hatása miatt egészen fennhagon nevetgéltünk, ami persze nagyon megtetszett a helyieknek és elkezdtek sorakozni az asztalunknál. A lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam, és a főnököm is látta legalább, hogy milyen belevaló egy csaj vagyok és, hogy szeretem a jazzzzzt ;). Egyébként tényleg...nagyon jó volt a koncert és ami a legjobban meglepett, hogy tényleg nagyon fiatalok voltak a zenészek. A hely nagyon hangulatos, a dohányzás engedélyezett, a pia nem olyan drága, de azért én szeretném kialakítani ott a kontóm...amennyiben lehetséges...:)
Mindenféle ökörségeket csináltunk, és olyan hihetetlen, hogy ennyi idő után ennyire számítunk egymásra. Nagyon jó érzés. Persze ez változhat, meg vannak mindig szakaszok az emberi kapcsolatokban, de jó, hogy már így az elején nem érzem egyedül magam.
És, hogy mi az a null komma Josef...? A Sparban leszólított minket egy férfi, amikor vásárolni mentünk, és felhívta a figyelmünket, hogy a kosarunkban lévő sör alkoholmentes....azaz: null komma Josef...:) Azért kedves gesztus volt tőle. Biztos látta, hogy mi nem olyanok vagyunk:)
De mostmár aztán igazán szép álmokat!:)
No comments:
Post a Comment