Jaj, a tegnap nagyon mókásan telt! Délelőtt még teljesen magam alatt voltam, de mire elindultunk a meccsre minden jól alakult. A helyi futballcsapat, a Salzburg Red Bull játszott a tudom-is-én kivel, de a lényeg, hogy nyertek a fiúk 4:2-re, az egyetlen gond csak az volt, amellett, hogy a 6 gól ellenére igencsak unalmas volt a mérkőzés, hogy isssszonyatosan hideg volt, én mondom itt nincs ősz, így hát majd megfagytam. Márpedig én utálok fázni. Visszajöttünk, én átöltöztem és rohnatam is a Jazzitbe, mert tegnap este koncert volt! A Sun Ra Arkestra lépett fel, őrölt amerikai feketék, imádtam őket! Tudom, hogy annyira nem szereti a többségetek a jazzt, meg így nem is ugyanolyan, mint élőben, de itt van a myspace linkjük: http://www.myspace.com/thesunraarkestra . Ha van kedvetek, hallgassatok belőle. Iszonyatosan jó koncertet nyomtak! Nagyon élveztem a hangulatot is, ki van ez a hely találva azért rendesen :). Egy másik lánnyal együtt kezeltük a jegyeket, ő is kedves volt, Katrin. 11kor elindultam haza, azzal a tervvel, hogy azonnal irány az ágy, aztán alvás, ám összefutottam Beatrixal, a norvég lánnyal, aki mondta, hogy most indul a városba találkozni pár arccal, van-e kedvem csatlakozni, mondtam miért ne. Nagy nehezen, némi telefonálgatás után megtaláltuk a helyet, "Bricks", ami egy alagsori pub, nem túl jó hangulattal, az a tipikus semmilyen, de kurva sokan vannak, úgyhogy a tököm tele típusú hely. Két helyi srác volt ott, meg két másik önkéntes. Tök jól elvoltunk, de a hely rohadtul idegesített, szerencsére a többieket is, úgyhogy átmentük máshova, ami már egy kicsit közelebb állt a szívemhez, lepukkant, és füstös aaaah:) Szóval jó volt az este, na. Megittam három "fehér"sört (bocsánat, búúúza), három istentudja mit, valami rövidet, olyan volt, mint a Hubertus. Szóval tegnap úgy éreztem, hogy zajlik az élet, pozitív értelemben, és ez nagyon feldobott. A második, füstös helyen összefutottam Katrinnal és röhögtünk egy jó nagyot, hogy mind a ketten ott kókadoztunk a pultnál a koncert végefelé a Jazzitben, és azt magyaráztuk a másiknak, hogy csak haza szeretnénk menni...erre mindketten folytattuk még az estét, ráadásul ugyanazon a helyen:). Kicsi ez a város. Mikor elindultunk haza, Andreas, aki szintén ott lakik, ahol én, mondta, hogy üljek fel a bicikli csomagtartójára és hazavisz. Elkerekeztünk hazáig, közben én már jókat dalolásztam, mert egészen részegecske lettem addigra, és csak azon sopánkodtam, hogy nem Andreas volt az, aki elnyerte a tetszésem az éjszaka folyamán....de majd legközelebb :) Vagy majd jön másik ;). Istentudja mikor értem haza, reggel azt láttam, hogy az egyetlen rendszer a ruhakupacomban az, hogy a felső ruharétegtől haladtam az alsóig, de egy romhalmaz látványa fogadott, amikor kínok közepette reggel - tényleg reggel - kinyitottam a szemem. Ja, a képen Stefani, az angol lány, és Pawel, a lengyel srác látható a meccs közben:) A meccs hangulata igazán leolvasható Stef arcáról (halálunalom), de azért a sör ott van...angolok:)
No comments:
Post a Comment