Csütörtök. Míg otthon a barikádokat kerülgettétek, nálunk Olimpia volt, mint minden évben, amikor is az 5 szint megharcol egymással. Nagyon mókás kis dolog lett, folyamatosan szurkoltam és ha valaki más emeletet mert emlegetni, mint az 5. én azonnal rákeztem. Volt minden, a leglassabban kerékpározástól, az éjszakai krikketten át, a serpenyővel asztaliteniszezésig minden. Tök jól evoltunk, kicsit megint az egyetemen éreztem magam, dehát kell ez is. A munka egyébként ezen a héten egészen jó volt. Az idő meg megfékezhetetlenül őszbe hajlott, úgyhogy egyik napról a másikra váltottam a csupán-csak-pulóverről sapka-sálra.
Tegnap meg jól elfáradtam, mert elég korán kezdtem a napot. Elmentem Barbarához (a koordinációs szervezetnél a kontaktom), hogy megvarrjam a nadrágom, és hogy megnézzem a régi bicklijét, amit nekem szánt. A bicikli Herkules névre hallgat. Aztán elmentem a Jazzitbe, ahol az első dolgom az volt, hogy tegyek egy kört a városban szórólapokat szétosztva a külböző "Jazz in der Altstadt" helyszíneken. Ez volt vagy másfél óra, elfáradtam, mint állat, aztán visszamentem és különböző honlapokra töltöttem fel a koncertinfókat, a végére azt hittem, hogy lefejelem a monitort, olyan fáradt voltam. Hazamentem, és hosszas vacakolás után végül elmentünk az ARGE-ba, ami olyan itt mint a Gödör, és az ír csaj, Amy ott dolgozik. Singer/songwriter klub volt. Jó kis este volt! Az első egy duett volt, kicsit uncsik voltak, a csaj nagyon művészi volt, folyton úgy födörte a haját, hogy az végül az eredeti helyzetbe zuhanjon vissza, a csávó, meg szimpi volt, de idegesített néha ahogy basztatta a gitárját. A második csajszi az elején még úgy tünt, hogy veri az előző párost, kicsit PJ Harvey-Cat Power beütéssel nyomta, és egész egyedi volt hiretelen, de aztán kezdett idegesíteni az a mélyről jövő, zsigerig ható szenvedés az arcán és a hangjában, amiben a végére lett egy elég erős rájtszás is. Elegem lett. És akkor jött Bernhard Eder és bandája. Mikor megláttam a hegedűt, meg a nagybőgőt arra gondoltam, hogy itt nagy gond nem lehet. Elliott Smith támadt fel újra ugyan poraiból, de nagyon tetszett! Olyan kis szimpatikusak voltak, meg nem volt benne semmi póz, azt meg szeretem. Győződjetek meg róla ti is: http://profile.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewprofile&friendid=132932648. Sajnos itt nem fotóztam, de itt egy Youtube videó: http://www.youtube.com/watch?v=SvdBRjpoTL0. Na, mostmár aztán tényleg a kisujjatokat sem kell mozdítanotok:) Az osztrák koncertről mellesleg annyit, hogy érdekes módon jól szóltak a hangszerek. Jó, nem utolsó sorban kell megemlítenem, hogy a hangosító Günter volt, aki a Jazzitben is dolgozik, és ma megtudtam, hogy az ARGE az ő főállása. Kedves ember, mindig iszonyatosan lassan kezd beszélni, amikor hozzám szól, és közben nagyon mosolyog. Úgy alapból általában mosolyog. Jó, hogy van ilyen is.
No comments:
Post a Comment