Schnaitl, ich liebe es

Hát végül elmentem én az éjszakába. Negyed 2 körül összegyűltünk a konyhában: Beatrix, Csilla, Daniel, és egy másik lány, Marta, de sajnos ebben nem vagyok biztos...bocsi. Mi volt a közös bennük? Daniel és Marta (?) Obendorfon dolgoznak, amiről megtudtam, hogy végülis egy menekültekkel kapcsolatos munka. Beatrix most ott önkéntes, Csilla pedig az előző önkéntes volt (és, igen, neve magyarságot sejtet, ami igaz is). Daniel egyébként egy nagyon kedves férfiteremtés. Ha egyszer valaki elkapja a grabancát, az mellesleg megfogja az Isten lábát is (van egy olyan érzésem, hogy itt még lesz valami Bea és közte, majd meglátjuk;). Jóképű, udvarias, nagy barna szemeivel kíváncsian tekint bele a világba és a szemedbe, hogyha mondasz neki valamit, illetve szeret inni is, és ezt az örömét igyekszik másokkal is megosztani, mint például tegnap éjjel velünk. A bezinkútnál vett mindenkinek egy feles Jaegert, akkor már tudtam, hogy jó társaságba keveredtem. Hosszas dülöngélős stílusú kanyargással megérkeztünk lassan kedvencnek mondható helyemre, a Schnaitlre, aminek még mindig nem tudom rendesen kimondani a nevét (mellesleg e név egy sört takar), és osztrák barátaim (mert már van ilyen) folyamatosan visszakérdeznek, amikor megkísérlem kiejteni "ssnetl". Egy idő után fordult a kocka és elkezdtünk a magyar lánnyal beszélgetni, és nagyon élveztem, azt hiszem kellett ez már nekem. Elmesélte az ő projektjét, és tátva maradt a szám, és nem utolsó sorban elgondolkodtam, hogy én nyafogok, hogy néha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném?? És a legszebb az, hogy a nehézségek ellenére imádta, amit csinált. Menekültekkel foglalkozott, főleg törökökkel, és a sztorik, amiket mesélt...én nem bírnám. Kicsit sziszifuszi munka, de ezek az emberek ott szeretik, amit csinálnak. Úgyhogy elnézve őket, így együtt a csapatot, irigyeltem. Nagyon jól megvannak. Marta (?) is egy bájos teremtés volt, arcvonási valamiféle furcsa átmenetet képviseltek a spanyol és a szláv jegyek között. Mikor elfogyott a söröm, Csillával elindultunk haza, a többiek meg átmentek a Brick'sbe, és sejtettük, hogy ezt a csodás estét nem akarjuk a Brick'sel elrontani. Hazafele sokat dumáltunk, imádtam a sztorikat, amiket mesélt a többi önkéntesről, meg a helyről, ahol lakunk. Vettünk még egy sört a benzinkútnál, azt a konyhában szépet elfogyasztottuk, miközben történeteinket osztottuk meg egymással a csöndes félhomályban. Most egyébként Bernben dolgozik. Szereti, amit csinál. Ügyes csaj, lenne mit tanulnom tőle! Fél 5kor egyszerre mondtuk ki a végszót a szőlő, a sajt és a sör elfogyasztása után: szép álmokat.