Jó régen nem jelentkeztem, de nem nagyon volt miről írni, csak a szokásos dolgok voltak. A hetem várakozással telt, hétközben sokmindent nem csináltam, mert a hétvégére tartogattam az energiáimat. Csütörtökön volt egy rosszkedvhullám, de még aznap este meg is oldódott szerencsére. Koncert volt a Jazzitben, egészen tetszett, de sajnos elég fáradt voltam, meg aztán volt egy csávó, aki elkezdett pattogni, mert rászóltak a koncertteremben, hogy ne pofázzon olyan hangosan. Jazz lévén elég gyakran vannak ugyanis olyan részek a számokban, amikor egészen halkan játszanak a zenészek, amolyan fokozásképpen...és hát olyankor elég idegesítő, ha valakinek be nem áll a szája. Aztán elkezdett veszekedni a főnökömmel, hogy ez nem koncert, hanem színház, és milyen már, hogy nem gyújthat rá a teremben, meg hogy nem beszélgethet. Ettől kicsit elment a kedvem, meg attól is, hogy páran megígérték, hogy eljönnek a koncertre, amire végül nem jöttek el, és rossz volt, hogy úgy éreztem, hogy senkit nem érdekel, hogy mi van velem, meg hogy nem vagyok fontos senkinek. Hazamentem, és láttam, hogy a konyhában nagyban mulatnak, amitől meg be is pöccentem, hogy nem igaz már...aztán láttam, hogy kétszer is üzentek, csak a telefonom otthonhagytam, és este végül elmentünk még az ír kocsmákba, de nem volt olyan fergeteges a hangulat, úgyhogy kettészakadva hazaindultunk, én Stefivel, a dán lány meg a norvég lánnyal. Pénteken legjobb emlékeim szerint szinte semmit sem csináltam, mert szombaton elmentünk csapni egy görbe estét születésnapom alkalmából. Teljes mértékben meg voltam elégedve. Steffel kettesben indultunk neki az estének, egy Schaitl nevű helyen kezdtük, ami egy hangulatos kis kocsma, ott jó sokat ittunk meg csocsóztam is. Utána elhúztunk egy törökhöz (alig van itt éjszaka nyitva valami, úgy kell levadászni ezeket a titkos helyeket). A török kaja itt iszonyat jó! Nem tudom mit csinálnak másképp, de egyszerűen beszarás, hogy milyen jó a dürüm, és rengeteget adnak! Szülinapom alkalmából az amúgy is mérhetetlenül kedves török arc adott nekünk ingyen Ouzot (merthát az egy tradicionális török ital, ugye...:). Az már tényleg beütött, úgyhogy hatalmas lendülettel átsétáltunk egy másik helyre, onnan még egy másik helyre, ahol minimál electro szólt, onnan hamar leléptettem a többieket (elvileg még be is jött volna az a szar, de akkor valahogy nem volt hozzá kedvem). A földön találtam egy kézi gyártású "Miss Seventeen" szalagot, amit magamra öltöttem, és sokkal jobb lett a kedvem:) Az utolsó állomásom még kaptam egy nagyon rossz koktélt, aztán egy másik arc is meg akart ajándékozni egy itallal születésnapom alkalmából...hát elfogadtam. 4 körül hazatámolyogtunk, én viszont a többiekkel ellentétben korán keltem, mert ma kirándulni voltunk egy páran a környéken, hogy megnézzünk a környező tavakat. Nagyon szép volt, de az odaút, az valami iszonyatos volt nekem. Borzalmasan fájt a fejem, állandóan lecsukódott a szemem, és nagyon szomjas voltam...:) De egy idő után azért magamhoz térem, készítettem is fotókat, a Facebookosok meg is tudják már nézni őket, a többieknek meg itt látható egy ízelítő kép. Jók ezek a kirándulások, csak mindig olyan nehéz ilyen sokan együtt utazni. De tényleg nem akarok panaszkodni, mert mindent a szervezet fizet. Úgy tűnik azonban, hogy ez volt az utolsó ilyen kirándulás mostanában, mert fogy a pénz, és valahol spórolni kell :( Mikor hazaértünk nagyon fáradt voltam, úgyhogy le is dőltem egy kicsit, aztán este nekiálltam a túrós csuszának, mert ezt sikerült kiötlenem, hogy mivel örvendeztessem meg az ittenieket. Szerintem ízlett nekik, meg a szekszárdi Kadarka is (nem csodálom:).
No comments:
Post a Comment