"Hey, girl"

Én már esküszöm nem tudom, hogy mit csináltam hétfőn napközben, úgyhogy rá is térek inkább az estére. Most korábban, este 6ra (vagy legalábbis kb) mentem vissza a Jazzitba, úgyhogy láttam minden mocskos részletet, hogy hogyan készülődünk egy nagy koncertre. Andeas fel-alá mászkált, néha kedves mosollyal odabiccentett egyet a pultnál ülő zenészeknek, akik igazi feka akcentussal tolták a funnybbnál funnybb dumákat miközben tömték magukba az ingyenvacsit. James Carter, a frontember (szaxofonos), odaszólt nekem, hogy "Hey, girl", amire én csak biccentettem egyet, dobtam egy félmosolyt, aztán továbbvándoroltam az egyik asztalhoz. Kattintgattam néhány képet. Elvoltam mint a befőtt. Amikor visszamentem, James Carter megint odaszólt, hogy "Hey, girl" (jaj, akarhatott valamit?), de én ismét csak egy kedves mosollyal válaszoltam és bementem a nézőtérre. Félhomályba burkolózva fényképezgettem, miközben igen mély létfilozófiai kérdéseket futtattam végig magamban. Nagyon halkan megsúgom, hogy annyira nem voltam elragadtattva a zenétől (de erről győződjetek meg ti magatok: http://profile.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewprofile&friendid=218079040). Az este egész hangulatos volt, eljött Beatrix is, hogy képeket készítsünk magunkról egy hülye kiállításhoz, ami a vasútállomáson lesz és ott lesz a pofám egy hétig...Még mielőtt hazamentünk volna, bementem hátra, mert kerestem valakit, amikor is ott termett Cory, a trombitás, és szintén azzal kezdte, hogy "Hey, girl", majd bemutatkozott, és megkérdezte a nevem, hátha talákozunk még...kétlem. Ő New Yorkban él, nálam egy fejjel alacsoyabb és...jaj, de ki sem mondom, úgyis tudjátok. Korán hazamentünk, útközben Bea elmesélte, hogy az egyik litván lány heves szexuális hétvégét élt egy brazil fiúval, aki itt volt nála egy darabig. A dolog igazi szépsége az, hogy a srác nős volt, és a felesége is itt volt aztán később...sőt, egy nap hármasban voltak a városban nézelődni, sétálgatni, tudom, mert találkoztam velük, és egy kicsit még én is velük tartottam, mert a lány tudott magyarul és jó volt egy kicsit beszélgetni. Hihetetlen az élet...a srác, amúgy sem volt szimpatikus, ez a litván csaj, meg szinte az egyetlen, akit nem bírok elviselni, de ezt már írtam előzőleg. Mikor hazaértünk, hát ennek a bájos teremtésnek volt a születésnapi bulija az 5diken a konyhában. Ezek után pláne nem volt akkora kedvem csatlakozni, csak a végén toltam oda a képem, miután lementünk a Heimbarba két sörre, és azután úgy éreztem, hogy bárkinek a képébe tudom hazudni, hogy szeretem. Kis vigyorgás után bementem a szobámba és eltettem magam másnapra.

A kedd is egész jól telt, úgy néz ki, hogy nem fogok mostantól annyit unatkozni az irodában, hanem átteszem a munkaidőmet estére és fotózok majd, meg szeretnék plakátokat tervezni meg ilyenek. Korán elindultam a jazzittől egy körútra, amit későbbre tettem. Előbb hazamentem, betettem egy adag ruhát mosni, és elindultam megkeresni két boltot, és csodák csodájára meg is találtam! Az egyik egy török bolt, ahol tök jó fűszereket, meg alapélelmiszereket lehet venni jó áron. A másik a Norma, ami olyan mint otthon a Plusz. Szóval egy nagy szatyorral értem haza és csaptam egy igazi olaszos vacsorát, olasz kenyérrel, meg szárított paradicsommal, meg olivabogyóval meg sajttal. Utána indultam el Anne Katrine-nel a túrára, hogy szétdobjak néhány koleszban szórólapokat a Jazzittől. Sokat beszél (ő a dán lány egyébként), de amúgy bírom:) Otthon aztán hálából befestettem a haját, remélem jól sikerült, mert a végeredményt nem láttam még.

Ma meg: délelőtt a körutamat folytattam, úgy 2-negyed 3 körül értem vissza a Jazzitbe. Ma még visszamegyek majd este, mert Dj-k lesznek, valami durva DnB-t nyomnak majd, meglátjuk:)