Az éjszakai nem alvással, hanem forgolódással töltött idő megtette a hatását, és ébredésem után nemcsak arra döbbentem rá, hogy már esélytelen anyával beszélnem a szokásos időben, hanem hogy semmi, de semmi kedvem nincs dolgozni menni, főleg mert fizikailag sem voltam a toppon. Anyának sírontúli hangom elmondtam 40 másodpercben, hogy majd holnap, Evának meg egy röpke sms-ben írtam meg, hogy ma nem megyek dolgozni, ha nem gond. Aztán az a nyomorult eső is eleredt, úgyhogy tökéletes a hangulat a szobában döglésre és zenehallgatásra, meg filmnézésre. Magam is igencsak meglepődtem, de furcsa torzuláson mentem keresztül és egészségtelenül sok Belgát hallgatok. Véleményem szerint ez egy megbocsátható felszínre törése annak, hogy iciripicirit hiányzik a magyar szó, de ezt az amúgy értehő érzést némi Joy Divisionnel próbálom jobb pillanataimban ellensúlyozni. A Péli-Klág rezidencián eltöltött időmnek köszönhetően töménytelen mennyiségű zenéből válogathatok unalmas pillanataimban, ennek jelentőségét már korábban is éreztem, de most újra köszönetet szeretnék mondani! A Joy Division egyébként egyfajta szertartással bír jelen pillanatban, mert már előző héten megvettem a jegyet a "Control"-ra, amit jövő vasárnap lesz alkalmam megtekinteni, és addig is magamévá akarom tenni az összes számot, hogy már az első akkordoktól tudjam majd, hogy ó igen.
Tegnap este egyébként komoly események történtek itt, mert este 8kor megválasztottuk a szintek képviselőit. Szerencsére, és nem mellesleg kemény ellenkampányomnak köszönhetően nem választottuk újra az 5-diken Saschát, mindenki rémálmát, aki egy idegesítő és sajnos alkalmanként büdös, törpenövésű német fiatalember, aki Hamburgból jött, és egy rohadt szót nem értek abból, amit beszél, de szerencsére ezzel nem csak én vagyok így, úgyhogy annyira nem érzem zavarban magam. A választások után pedig rájöttem, hogy miért gyűltünk össze oly sokan...ingyen pia várt mindenkire, nem mondom, hogy korlátlan mennyiségben, de szép számmal volt sör, bor, meg üdítő is. Új ismeretségemmel, Melanie-val, a francia lánnyal Lyonból cseverésztem, ami igencsak vicces helyenként, mert ő nem tud angolul, én nem tudok olyan jól németül, ő meg a német mondatokba gyakran francia szavakat kever...ezt én nagyon élvezem, és el is határoztam, hogy ha már sosem fogok jól tudni németül, akkor igyekszem majd franciául is rosszul megtanulni egy kicsit , csak hogy egyenlő legyen a kurva mérleg nyelve.
Számtalan kör ivós játék után felmásztam a szobámba és eltettem magam erre a napra, úgyhogy lassan kezd összeállni a kép, hogy miért is nem vagyok én mostan olyan jól. Nade ilyet is kell néha, nemde? Ma délelőtt találkoztam a magyar lánnyal, aki előző évben volt itt, beszélgettünk egy kicsit, majd még látom remélem, vasárnapig itt van. Stefanie most Rómában van, csak úgy, majd vasárnap jön haza, addig megpróbálom elütni az időt, legalább nem költök majd annyit. Úgyis spórolni akarok, mert a múlt hónapban kicsit jobban megszaladt a pénztárcámba nyúlkálás. És hát felelősségteljes, felnőttekhez méltó életet köllene éééni, vagy mi a szösz. Meg a gazdasági világválság is elér majd ide is egyszer, amikor majd az uccán seperjük az eurót, mert mialatt kifújtam az orrom felmengy a kenyér ára 20-25-re. De egyre nagyobb marhaságokat hordok össze, úgyhogy lelövöm magam a következő bejegyzésig.
No comments:
Post a Comment