A tervezetnél rövidebbre és drámákkal kikövezettre sikeredett a müncheni kiruccanás. Elvileg ugyanis úgy volt, hogy Münchenben alszunk ma este és vasárnap délután jövünk csak haza, de olyan bénán sikerült a kommunikáció a vendéglátónkkal (konkértan elfogyott a pénz a telefonomról, és a többiektől sem tudtam nagyon segítséget kérni), hogy végül feladtuk és beletörődtünk, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna.
Maga az Oktoberfest nem igazán nyűgözött le, de kétségtelenül szar körülmények között mentünk: nagyon rossz volt az idő, hideg volt, néha elkezdett szakadni az eső; nagyon korán keltünk, hogy korán odaérjünk és legyen helyünk, de így is órákat álltunk sorba, hogy majdnem 9 EUR áron vegyünk egy sört (jó...1 liter és nem fél...de akkor is). Nekem az egész egyébként olyan volt, mint egy baszott nagy majális, sok hülye léderhózenes muksóval, akik már a vonaton odafele úgy berugtak mint az állat:) Jó mondjuk az vicces volt. És mondanom sem kell, hogy rengetegen voltak, főleg mert a fest végén mentünk (most vasárnap lesz vége), úgyhogy mozdulni sem lehetett néha, és persze minden szart lehetett kapni, ami csak szem-szájnak ingere. A lényeg a sör, de sajnos a sátrakba egy idő után képtelenség bejutni, így kénytelenek voltunk kint helyet foglalni, mert ha nincs asztalod, nos akkor meg nem szolgálnak ki:) Ki van ez találva. Elég ostoba módon a kinti részeket nem fedték be, és a "fűtést" sem sikerült olyan okosan megoldani, így egy idő után a fagyos szél és a hideg sör megtette a hatását. Mindettől függetlenül azért igyekeztünk jól érezni magunkat, és nem a negatívumokkal foglalkozni. Ekkor jött azonban a galiba, mikor is a dán lány, nem értem, hogy hogyan, de nem talált vissza a mosdóból a helyhez, ahol ültünk és írt nekem egy sms-t (jelezve mellékesen, hogy ez az utolsó sms, amit a kártyája elbírt), hogy valahol a hely környékén van, keressem meg. Én megpróbáltam, többször körbementem, de képtelenség volt megtalálni abban a tömegben. Vártam, hogy esetleg visszajön, de a többieknek meg indulniuk kellett, mert az egyik csajnak el kellett (volna) érnie a gépét haza Londonba Salzburgból. Nos...lekéste. De a jegyünk a dán csajnál volt, a másik csapatban pedig csak 4en voltak (a bayern jegy pedig 5 személyes max), úgyhogy hozzájuk be tudtam csatlakozni. Kénytelen voltam hát velük elindulni, mivel a dán csajjal kommunikálni nem tudtam, a jegyet meg közösen vettünk, ami - ez esetben szerencsére - nála volt. Annyit tehettem, hogy megkértem az egyik lányt, hogy írja meg, hogy visszamegyünk a vasútállomásra, jöjjön ő is oda...abban a helyzetben tényleg ez volt az egyetlen logikus lépés. Persze mikor végre megtaláltuk egymást (mivel a korábbi vonatot lekéstük és így az angol csaj lekéste a gépét, ami viszont elég kellemetlen) nagyon haragudott, amit teljes mértékben meg is értettem, és bocsánatot is kértem, de tényleg tehetetlen voltam, ami nagyon szar érzés volt. Utána persze nagyot nevettünk az egészen, mert kiderült, hogy megtalálta 11 olasz míg arra várt, hogy esetleg megtalálom, és mivel nagyon szomorú arcot vághatott folyamatosan itatták és cigarettával is ellátták. Lényegében feltalálta magát és az sms is célba ért, de azalatt a 2 óra alatt, amíg nem tudtam, hogy hol a fenében van, én majdnem szívrohamot kaptam. Na mindegy...ilyen is volt, na. Szóval kicsit túl izgalmasra sikeredett a befejezés, de az biztos, hogy soha nem fogjuk ezt a rohadt napot elfelejteni! Meg legalább elmondhatom, hogy láttam, na :)
No comments:
Post a Comment