Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig hallgattam, meg mostanában ritkábban jelentkezem, csak nem volt olyan jó kedvem, úgy meg valahogy nem jött a szó. De mostmár talán jobban alakulnak a dolgok, igyekszem összeszedni magam.
Hétvégén nagyon szép idő volt, de azt hiszem ezt olyan nagyon nem használtam ki. Szombaton végülis csak este mentük el szórakozni. Itt voltak néhányan a bécsi önkéntesek közül, kettőt ismertünk már az érkezés utáni tréningről. Jó volt őket látni. Leoni tök aranyos német csaj, Matthias pedig egy kedves dán fiú. Volt még velük egy másik dán srác, meg egy észt lány. Először egy koncertként beharangozott, de hál' Istennek ingyenes ám sajnos talán épp ezért borzalmas "modern" táncelőadásra vittük el őket...nagyon-nagyon rossz volt! Aztán beültünk egy helyre, ahol tök jól eldumáltunk, de sajnos jött megint az ó menjünk már máshova felkiáltás A.Ktől...és átnéztünk két helyre, de mindegyik tömve volt, és szegényeken láttam, hogy a tökük tele van már, úgyhogy megpróbáltam átvenni az irányítást. Georgia javaslatára felmetünk az egyik hotel tetejében lévő bárba, ami annyira nem is drága, és a kilátás gyönyörű. Ott még dumcsiztunk egy kicsit, majd elváltunk.
Vasárnap Stef és Georgia elmentek a hotel tetejébe, hogy reggelizzenek, de én olyan sokáig aludtam, hogy lecsúsztam eről az akcióról, de otthon gubbasztani sem akartam, megnéztem a moziműsort és elmentem a Das Kinoba megnézni a Happy-go-lucky című angol filmet. Imádtam! Nagyon jó kis film:) Onnan magányosan hazabaktattam, és meglehetősen szomorú gondolatok keringtek a fejemben az életemről, hogy nem tartok sehol, és nem is látom az utat, hogy mikor mondhatok majd magaménak olyan dolgokat, mint saját lakás, nekem tetsző állás, család....hát igen. A szokásos. És nagy valószínűséggel ezeknek a dolgoknak köszönhetően nem alszom mostanában olyan jól. Meg enni sincs annyira kedvem, de ez talán még a legjobb mellékhatása a dolgoknak :)
Hétfőn rövid látogatásom volt csak a Jazzitnél, tegnap meg szóba hozták a képeket, hogy küldjem át Markusnak, majd talán mégis lesz ebből valami. Aztán elkezdtem a postázással foglalkozni, de egyszercsak eszembe jutott, hogy sajnos annyira felidegesítettem magam délelőtt, hogy elfelejtettem enni, úgyhogy 4kor kimásztam a szobából és mondtam, hogy bocsánat, de haza kell mennem, meghát 6kor kezdődött a németem, és addig még pihenni meg enni is akartam. A német jobb volt, mint az előző. A tanár ugyanaz, és ez nem is baj, mert ő jófej, a csoport is jóval erősebb, én olyan alsó-középkategórának számítok köztük. De 2 és fél óra nagyon sok. Nem tudok én annyi ideig koncentrálni. Van egy negyed órás szünet, de azzal meg nagyon nem tudok mit kezdeni. Mindegy túléltem, és holnap jön a következő.
Pénteken tervezzük, hogy elmegyünk Linzbe Steffel, ami 1 órányira van Salzburgtól. Állítólag nagyon jó kis hely, és bevallom kezdek attól tartani, hogy Salzburg egy elég gáz hely itt Ausztriában. Mármint iszonyatosan furcsa. Az embereken megetelepedett valamiféle felsőbbrendűségi tudat, meg rohadtul sznobok, de közben sokszor úgy érzem, hogy a város tök halott. Magyarul, hogy nincs mire annyira nagyra lenni. Ne értesetek félre, nem bánom, hogy itt vagyok, de bevallom, hogy ha nem ilyen körülmények között, nem a többiekkel együtt lennék, akkor nagyon rossz lenne. Halálra unnám magam. Nemsokára megyek dolgozni. Próbálok gyakrabban írni, ha előbb nem, akkor szombaton, vagy péntek este mindenképpen elmesélem milyen volt Linz.
2 comments:
Mint visszaeső commentelő megint megpróbállak vidítani egy kicsit. Nem tudok sokat hozzáfűzni, de azt azért vedd számításba S. megítélésénél, hogy minden város unalmas és szar, ha egyedül vagy. Bár a felsőbbrendűséget simán kinézem belőlük! :P ;) Puszi!
Köszönöm a kommenteket! És igazad van, de nem vagyok itt egyedül, az borzasztó lenne, ha egyedül lennék. Más osztrákok is mondták, hogy köztudottan egy rohadt sznob város :)
Post a Comment