Kirándulás és vasárnapi musik salon

Korán kezdtem ezt a vasárnapot, mert kiderült tegnap, hogy nekem kell most még megvennem a jegyem haza, majd csak akkor fizet szervezet, amikor végleg hazamegyek, úgyhogy bepánikoltam, és reggel felkeltem, megmostam a hajam, és méltóságteljesen elindultam a kivégzőosztag elé. A pénztárban a kedvenc síelésben lebarnult arcom volt, aki múltkor is sokat segített már. Végül nem volt olyan vészes az összeg és nyugalommal telten mentem tovább a Jazzitbe, hogy szegfűdarabkákat tűzdeljek narancsokba, ami rohadt fájdalmas 2 csomag narancs esetében, azt hittem egy óra múlva, mikor végeztem, hogy letépem a jobb hüvelykujjam, annyira fájt! Ráadásul sietnem kellett, mert mint ahogy oly sok vasárnap, a mostani is közös programmal telt. Délben 8unk útra kelt Ilkóval és első körben megnéztük a Schloss Leopoldskron nevű viskót, amire nagyon büszkék ezek, de szerintem a környezetet leszámítva nem egy nagy szám. A kastély kimondottan nem tetszett. A tipikus salzburgi szerkóba bujtatott idegenvezető nőci egy darabig szimpi volt, de aztán elkezdett idegeskedni, meg amikor közelebb jött, láttam, hogy rúzsfoltos a foga...jujjjjj. Szóval, akkor végleg mindennek vége lett. Ráadásul rohadt sokat beszélt a semmiről, de a sok mankós papa-mama nagyjából élvezte.

A kastély után tettünk egy röpke kitérőt Hellbrunnba, ahol egyszer már voltunk, de most azért érdekes, mert van ott egy adventi vásár, ahol az ember berughat a forralt bortól és részegen elköltheti a pénzét sok-sok finomságra, meg kézzel készített hülyeségekre. Tök jó. Onnan ezerrel hazatipliztünk, és egy röpke pihenő után összetereltem ezeket, hogy elvigyem őket a Jazzitbe. Minden hónapban egy vasárnap lesz egy koncert, a happeningnek az a neve, hogy Musik Salon - Broken Songs. Ma volt az első ilyen, és Eva meg Barbara bizniszt csináltak belőlünk ártatlan bárányokból és megállapodtak, hogy meghívhatom a többieket, és Barbara állja a számlát...hah. Mindegy, a koncert rohadt jó volt! Tini Trampler und Die Dreckige Combo. Az a fajta jelenség a nő a színpadon, amit egy hajszál választ el attól, hogy nevetséges legyen, de annyira szeretnivaló figura, és annyira önmaga, hogy csak imádni lehet, amit csinál, a néhol idétlen mozgását, meg infantilis hangokat, amiket kiad magából. Sajnos nem értettem teljesen a szöveget, de biztos vagyok benne, hogy az is sokat hozzátehet, mert amiket sikerült megértenem, azok nagyon-nagyon viccesek voltak. A többiek is élvezték. A képen a zenekar látható. Ha van időtök nézzetek videókat a Youtube-on, meg a myspace-en is fenn vannak.

Szóval gyerekek, megvan a jegyem haza. 21-én vasárnap 11kor indulok innen, és mivel a kedvenc pénztárosom szeret engem, nem kell átszállnom, és csak úgy suhanok majd a havas tájon át, így 16:53-kor meg is érkezem majd a híres neves Keleti pályaudvarra. De mivel ezt úgy elfelejtitek addig mint a pinty, ezért akkor majd szólok még. Ha más nem is...Pavkó...kérlek gyere majd ki elém, mert a kulcsom nálad van:)