A tegnap nagyon kis kacifántosra sikerült, de nevettem sokat, mondjuk főleg magamon, vagy a helyzeten.
A linzi fárasztó hazaút után még egy darabig nem tudtam elaludni, úgyhogy tettem-vettem úgy fél2ig, aztán végre álomra hajtottam a fejem. Másnap meg összegyűltünk és elhúztunk vásárolni, megint vettem egy szőnyeget, meg egy növényt, meg hozzá egy kaspót, meg egy mécsestartót, mindezt összesen 2 EURért az Ikeában, ettünk is ott, aztán még ellébecoltunk egy közeli könyvesboltban, majd hazatipliztünk, ettünk együtt, aztán irányt vettünk a Shamrock felé (ír kocsma, mi más), hogy megnézzük az Írország vs New Zealand rugby meccset. Bevallom imádom nézni, ahogy az a sok izmos férfi egymást gyömöszöli egy nyomorult labdáért. Sajnos Írország kikapott, majd miután már csak ketten maradtunk a dán lánnyal odajött hozzánk egy 40es német fószer és mivel A.K. mellé ült le, főleg vele kezdett el dumálni (plusz információ: A.K. 18 éves...:) én meg halálra untam magam, de ha esetleg tőlem kérdezett valamit, az még rosszabb volt, úgyhogy inkább magamban iszogattam (legalább egy sörre meghívott az a szerencsétlen). Aztán egyszercsak a pultos elkezdett kérdezgetni, hogy rossz napom volt-e (tipikusan úgy éreztem magam, mint a filmekben, amikor egy idegen betér egy bárba, vagy egy amolyan útszéli kisvendéglőbe, ahol mindig más a vendég, mert mindenki csak átutazóban van...ah, kezd hosszú és unalmas lenni ez a hasonlat:), én meg mondtam, hogy nem kimondottan, csak most nem tudok nagyon mit kezdeni magammal. Erre megkédezte: What's your name? mire őszintén válaszoltam: Szilvi. Mire tette fel a következő kérdést: And what's his name? Ettől teljesen eldobtam az agyam, majd megszakadtam a röhögéstől, és csak annyit mondtam: You're silly, és ezzel őt is megnevettettem. Kérdezgetett, hogy mi a jóistent csinálok én Salzburgban, elmondtam neki nagyjából, de arra már hogy szeretem-e a várost, nem mertem őszintén válaszolni, úgyhogy elintéztem, egy nem rossz-szal.
Terveinkben egy következő állomás szerepelt még, ami viszont egészen nehezen kivitelezhető formát öltött: néhányan el akartak menni egy Afrika központ nevű helyre, ahol ingyenes reggae est volt....de akikkel a városban találkoztunk, azoknál nem volt meg a hely címe, meg hogy még haza kell mennünk, mert ott van a nem tudom ki, szóval ment a kavarás ezerrel, de eldöntöttem, hogy nem adom fel. Végre elindultunk (mellékesen megjegyzem, hogy éjszaka itt már mocskosul hideg van!) elkaptunk egy buszt, ami egy szép hosszú út után letett minket pont annál az utcánál, ahol a hely volt. Ha egyedül mentem volna este arra, komolyan halálosan rettegtem volna. Rohadt sötét volt, és túl nagy csend...megtaláltuk a helyet, ami úgy néz ki, mint egy művelődési ház, és lepukkant, piától és cigarettától aszott arcú nők és férfiak ütötték el ott az időt, miközben néhány feka lézengett jamaica zászlós sapiban. Sarkon fordultam a dán lánnyal és megvártuk az utolsó buszt, ami hazavitt minket. De nem bánom, vicces volt. Meg egyszer a nagy keresgélésben csak találunk majd valami jó kis helyet. Lényegében hazamentem, és lefeküdtem aludni, éjfél körül.
Ma meg...nemsokára összegyűlünk és elmegyünk a szervezethez, ahol filmet nézünk majd: Sound of Music, ami erről a hülye városról szól, és mindenki kurva büszke rá (mármint, hogy van ez a film, ami a városról szól). Julie Andrews (lásd Mary Poppins) fog egész végig tátogni zenére, és közben vidáman szökellnek hegyre fel és hegyről le. Nem baj, lesz ingyen kaja meg tea és kávé. Kell még más egy jó kis vasárnap délutánhoz? Hát persze, hogy nem :)
A képen az új szerzeményeim. Szegénykémet nem a szőnyegen tárolom, hanem az asztalomon, és bevallom...akartam róla készíteni egy képet mielőtt elpusztul...rossz előérzetem van...olyan kis törékenynek látszik.
No comments:
Post a Comment