Nyűgös hétvége

Elnézést, de ezzel kell kezdenem: egész nyomorult hétvégén nem volt internetem! És ez felháborított! Nagyon.

Nos. Pénteken egy egész nagy bulit csaptunk, munka után elmentünk iszogatni a Murphy's Law nevezetű ír kocsmába. Nagyon mókás volt, ahogy minden helyet Halloween hangulatba öltöztettek. Beatrix mint egy kis ördöglány jelent meg, nagyon dögös volt! Az est egy pontján kölcsönadta a szarvát, és szinte új életre keltem, mindenkinek nagyon tetszett. Iszogattunk, a kocsmában néhány férfi azzal mulatta az időt, hogy egy tölcsérbe, aminek a végén egy cső volt sört öntöttek és utána a cső végét a szájukba téve egy szuszra betolták a piát. Ez egyébként hivatalosan az itallapon szerepelt, tehát minden egyes alkalommal a Cézárnak öltözött vicces pincér kilibbent tógájában és belediktálta az arcokba a piát. Amúgy nagyon más nem történt, csak ittunk, néha táncoltunk majd fél5re hazaértünk. Még a viharos szélben (amúgy nagyon érdekes volt a hangulat, meleg volt, de közben nagyon fújt a szél, tiszta vadnyugat, márcsak az ördögszekerek hiányoztak, meg Clint Eastwood, amint csípőből előrántja coltját) ettünk a kedvenc törökömnél felesben egy pizzát Georgiaval. Délelőtt mikor felkeltem pokolian fájt a fejem, azt hittem meghalok. Az egész napom vegetálással telt, borzalmasan éreztem magam, amolyan "soha többet nem iszom" pillanatokat éltem át. Vasárnap viszont mivel tudtam, hogy net úgysincs elmentem néhány arccal az egyik szomszédos hegy (Gaisberg) tetejére (autóval, nem ám gyalog). Nagyon szép volt a kilátás! Félmeztelen vénemberek rohangásztak túrabottal a kezükben. Meg a fél bagázs a hüttékben baszta el a pénzét. Ezt csinálják ezek vasárnap. Mire hazaértünk a másik csapat pont indult az egyik másik hegy irányába (Mönchsberg), aminek a tetején a vár is van. Mellesleg arról is híres, hogy sokan vetették magukat onnan a mélybe, mert úgy gondolták, hogy nem bírnak tovább a lederhosenek és lodenkabátok árnyékában élni. Szép volt amúgy, kellemes őszi délutánt választottunk ehhez a kis túrához. Hazafele már nagyon fáztam, és kezdett idegesíteni a török fiú. Jaj, el kell mesélnem egy történetet vele kapcsolatban, nevessünk egyet együtt: miután eltöltött 2 hetet itt a Haus Merianben úgy döntött, hogy el akar innen költözni egy olyan lakóparkba, vagy hova a francba, ahol saját konyhája és fürdője van. A gond csak az, hogy ez a hely vidéken van mindentől elzárva. El is költözött, de a nagy eszével abba nem gondolt bele, hogy esetleg unatkozni fog ott a semmi közepén. Így is lett. Hiányzunk neki. Szóval vissza akar jönni, de már aláírt valami szerződést a mostani helyén. Jól kibaszott szegény Barbarával...okos gyerek. Szóval hazafele már kicsit tele volt a tököm, főleg mert nem nagyon tartotta be a "ne gyere a pofámba, csak mert egymás mellett megyünk" szabályt. Nem gond, hazaértünk és ezzel ennek is vége lett. Szóval végülis történtek dolgok, de azért jobb hétvégém is volt már. Ma meg volt nagy bevásárlás aztán kb ennyi:) És bármikor el tudnék aludni. Vajh miért van ez? De komolyan! A képen én és a dán lány A.K. (Anne Katrine) ülünk az őszi Mönchsberg gyönyörűséges délutánjában. A kép beállított.