Nos, ahogy arról szerdán már említést tettem: a régi idők most visszaköszöntek a Jazzitnél. És a legfőbb baj, amit Eva mondott és amiben egyet is értek, hogy sokszor félreértem a dolgokat és nem kérdezek vissza. Igen, tudom. De ha ennyire tisztában van vele, akkor segíthetne nekem, és nem kéne kivárnia, amíg ekkorára duzzad a baj, ugyanis sokszor bevallom én szinte totál biztos vagyok benne, hogy jól értettem, megértettem, amit mondtak, és csak akkor jövök rá, hogy mégsem, amikor elkezdtem az adott dolgot csinálni. Szóval a tököm tele van már ezzel az egésszel. A szerda egy rakás szar volt, és ezért csütörtökön délelőtt írtam egy mailt, próbáltam érthetően udvarias lenni németül, de aztán kiderült, hogy mégsem úgy értette a fogadó fél, ahogy én. Szóval írtam egy mailt, hogy nekem nincs mára ötletem, hogy mit csinálhatnék az irodában, és ha valóban nincs mit csinálni, akkor az aznapi délutánomat szeretném elcserélni a szombat estére, hogy jöjjek fotózni, magyarul azt csináljam, amit szeretnék...végülis elvileg azért vagyok itt. Legalábis az elején még folyton ez volt a gond, hogy miért nem csinálom már azt, amit szertnék. Minnnnnnndegy. Na, aztán azt a választ kaptam, hogy de sok a dolog az irodában, és jöjjen azon nyomban...eléggé felbasztam az agyam a levelén. Aztán mikor beértem, meg is kérdezte, hogy miért írok én ilyen levelet, tiszta ideg volt, addigra már én is. Mondtam, hogy most akkor angolul, és hogy sajnálom, de nem úgy értettem, szar a németem, ez van, és nem érzem, hogy fejlődne, nem tudok mit csinálni, szerintem azt is mondtam (már nem emlékszem), hogy most egy kicsit épp elegem is van ebből az egészből, elfáradtam attól, hogy alapvető dolgokra is rengeteg energiát kell áldoznom a kibaszott nyelvi dolgok miatt...szerintem szarik rá (emlékeztetőül jegyzem meg, hogy a mentoromról van szó), mert aznap sem volt olyan jófej, meg pénteken sem, úgyhogy nagyon várom a hétfőt, meg azt a hülye karácsonyi partit, amire én készítettem el a csomagolást, úgyhogy tudom, hogy mit fogok kapni, ez is nagyon kedves volt. Nem is nagyon ismerem az embereket, akik pluszban még ott leszenek, de majd megpróbálok egy darabig maradni, bár semmi kedvem. Igen most megint egy kicsit elkenődtem, vagy inkább úgy mondanám, hogy feszült leszek és ütni tudnék, amikor a munkára gondolok. És Andreast sem védem, mert segíthetne igazán. Nem kéne Eva mögé bújnia. Úgyhogy jól elfáradtam csütörtökön és már nem bírtam egyszerűen németre menni, sajnos már másodszor hagytam ki többet nem kéne.
Péntek. A jó kis jazzites munka után, ami meglehetősen rövidre sikerült, este összegyűltünk, hogy Georgiával és a dán lánnyal dán sütit süssünk, nagyon jópofa volt, karácsonyi ropogós kis golyócskák igazi karácsonyi fűszerezéssel. Iszogattunk is, aztán nekiindultunk az éjszakának, egy privát szülinapi buliba, ahol ingyen pia és kaja várt ránk. Mondanom sem kell, hogy én sajnos jólneveltségemből adódóan nem használtam ki túlságosan a lehetőségeket, egy sört ittam egy rum-narancs italt, meg ettem kétszer kicsit:) Volt zenekar, akik németül énekeltek The Killerses hangulatú számokra. Az énekes egy meleg - de oly szép - fiúka volt, ő játszott a szintin is. Többször is rám nézett a koncert alatt és ettől megdobbant a szívem. A többiek szépen taccsra tették magukat, főleg a litván csajszi, meg Georgia, de Pavelt sem kellett sajnálni:) Hazavittük őket, Georgiát én támogattam, de szerencsére ő amolyan vidám részeg volt és csak végigénekelte nekem az utat, meg vicceseket mondott, meg mindenkinek beszólt, aki szembejött. Magamra emlékeztetett:) Másnap kérdezgetett is ezerrel, hogy mik történtek és hogy nem hozta-e szégyenbe magát:) Amúgy nem.
Ma meg elmentünk a bolhapiacra, amit Georgia projektje szervezett, ő egy Haus der Jugend nevű helyen dolgozik Pavellel együtt és gyerekekkel foglalkoznak, játszanak velük, meg tanítgatják őket erre-arra. Jópofa volt, vettem egy könyvet egy mécsestartót meg egy CD-t összesen 3 EURért. Asszem ez baráti. Ma nem tudom, hogy lesz-e valami este. Majd meglátjuk.
No comments:
Post a Comment