Akárhonnan is nézem, nem írtam vasárnap óta, rossz kislány. Nem nagyon történtek eseményszámba menő dógok, úgyhogy azért. Azt viszont tényként megállapíthatom, hogy amióta megvettem a jegyem haza, azóta szinte röpül az idő, és várom már, hogy felszálljak arra a vonatra, de addig még sok víz lefolyik a Salzachon. De azt remélem, hogy nem lesz sok olyan uncsi napom, mint ma...hjaj, visszaköszöntek a régi szép idők, de asszem Eva szimplán bal lábbal kelt fel, mert nem igazán tudom mi a franc volt a baja, de egész idő alatt azt éreztem, hogy a háta közepére kíván, mondjuk kvittek voltunk az tény. Komolyan néha már vannak olyan pillanatok, lehet, hogy gyengeségemből adódóan, amikor már úgy egészen kezdeném megkedvelni erre...jön nekem ezekkel a pofavágásokkal. Mindegy is.
Ezen felül ma volt egy olyan csömöröm, hogy a faszom kivan ezzel a nyelvvel, és soha nem leszek képes megtanulni. Aztán lehet, hogy mégis, de az tény, hogy nem fog magától belerepülni a fejembe..hehe. És az igaz, hogy egyhuzamban most túl sok időt voltam az irodában, és egy kicsit csömöröm van, nem szeretek túl sokat ott lenni.
Node, hétfőn nagy dolgok nem történtek, kicsit magamra hagytak az irodában a csörgő telefonnal, ami megint kiakasztott kicsit. Jó, mondjuk már egyre több kérdésre tudok érdemben válaszolni, de akkor is, ááá, úúúútálom ;) Kedden meg egy hosszú nap után mehettem németre. A végére egész jó lett a hangulat, a nagypapa korú olasz fickó kezdi felvenni a ritmust és jól elszórakoztatja a bagázst, imádom. Meg a többiek sem rossz arcok, de továbbra is fenntartom, hogy 2 és fél óra sok! Holnap megint mehetek. Egészen december 11ig. Remélem azért lesz valami haszna. Bár egyelőre úgy tűnik, hogy nem annyira, mint reméltem.
Jaj, de egyébként nincs semmi baj, csak leszívta az energiáimat ez a nap. Lényegében ennyi.
No comments:
Post a Comment