Egy nap Linzben

Már legalább egy hete elterveztük és terveinkehez tartva is magunkat, ma reggel Stefanie és én felkerekedtünk, és elmentünk Linzbe, ami kb. másfél órányira van Salzburgtól, de mivel mi az olcsóbb jegyet választottuk nekünk két és fél óra volt.

Linz nagyon jó kis hely! Ezerszer jobban tetszett, mint Salzburg, pedig az idő nem volt a legszebb, meg kicsit fáradt is voltam a korán keléstől, de még így is! Sokkal nagyobb az élet, kedvesek az emberek, ha hallják is, hogy nem olyan jó a németem, nem válatanak át félmosollyal angolra, segítőkészek, és....ott van a Duna :) Olyasmi, mint Pesten, mármint nem olyan kis folydogáló csermely, mint Bécsben. Mire odaértünk már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy mikor beértünk a központba a vasútállomásról, máris bevetődtünkl az első étterembe, ami nagyon vicces volt. Mindenki öreg volt rajtunk kívül, a pincér bácsi bottal mászott ki, hogy felvegye a rendelést, és egy nagyocska, maszkulin hölgy hozta ki a finom ebédünket. Horgolt párnácskák a padokon, és csipkefüggöny az ablakon, beszarás volt, de az is, hogy milyen rohadt olcsó volt (a körülményekhez képest, körülményeket értsd: Ausztriában vagyok) és milyen sokat adtak, és mennyire-de-mennyire finom volt! Leopoldistuben, ha egyszer arra járnátok :)
Utána jóllakottan, tettre készen elindultunk egy kiállítás felé, kissebb kerülőúttal bár, de meg is találtuk. "Kulturhauptstadt des Führers". Nem volt rossz, de annyira nem hozott lázba. Stefnek tetszett. Lényegében arról szól az egész, hogy Hitler egyfajta szülővárosának tekintve Linzet (vagy inkább Linzt??), igyekezett (volna) minél több mindent felhalmozni ott, egy metropoliszt kialakítani egy sugárúttal a központ felé, melynek végállomása egy múzeum lett volna, ahova minden jót összezsúfolt volna. Kedves gondolat. Sajnos (ironikusan értem persze) "egyéb elfoglaltságai" és a háború "rövidsége" miatt nem tudta befejezni géniuszi tervét...
Ezután a csoda után eljött az ideje, hogy megkóstoljuk a Sacher torta riválisát, hölgyem is és uraim...a kék sarokban...aaaaaa Liiiiinzzeeeeer torta! Nem rossz, de nem véletlenül maradt alul a több évszázados küzdelem során. Megittunk hozzá egy kellemes tejeskávét, aztán elindultunk még az esti fényekben is megcsodálni ezt a várost. Végül, a vasútállomáshoz közel betértünk egy kocsmába (itt a kocsmáknak is az a neve hivatalosan, hogy kávézó, és bár ugyanolyan lepukkant emberek támasztják a pultot, mint nálunk a Rókalyukban, legalább stílusosak, na). Megittunk egy pofa sört, közben majd meghaltam a röhögéstől, hogy milyen arcok voltak ott. Volt egy dagadt pacák, aki egy a játékgéphez képest sokkal alacsonyabb széken pihentette hatalmas testét, és az egyetlen mozdulat, amit tett, az a piros gomb folyamatos nyomogatása volt. Semmilyen arcizma nem rezzent meg közben, és lényegében úgy nézett ki, mint aki nem is él. Kivéve, amikor haraggal telten rámnézett, mert megérezte, hogy lefotóztam....igen! Van róla képem :)
Rohamtempóban elértük a vonatot, majd egy újabb 2 és fél óra után mostmár itthon vagyok. Jó volt nagyon. Sajnos Steffel ez volt utolsó ilyen utam....már teljesen be van táblázva a vizsgák miatt és mikor 21-én decemberben elutazunk, ő már nem jön vissza :( Hiányozni fog, de inkább most arra gondolok, hogy még lesz időnk iszogatni, meg a lényeg, hogy megismertem. Lassan megyek aludni. Elfárasztott ez a nagyon jó kis nap :)