Hallo...Jazzit

Ma egészen mozgalmas, szinte már háziasszonyi magaslatokba szökkenő napom volt. Reggel keltem, elmentem a szervezethez, hogy felhívjam anyát. Visszafele elkanyarodtam a csütörtöki piac felé (minden héten csütörtökön összegyűlnek a kofák a Mirabellplatzon és árulják portékájukat. Egyszer már voltam és imádom! Annyira hangulatos és annyi szemnek-szájnak ingere van ottan! Annyi sajt! Meg finom pékárú, füstölt húsok, felvágottak, halacskák, méz, zöldség meg gyümölcs. Huh, nem is tudom mit mondhatnék. Visszafogtam magam, nagyon, és csak zsemlét vettem, meg rákennivaló finomságot. Finom reggelim volt, na. És, ami nagyon jó, hogy itt az árusok ízlésesen vannak felöltözve, és nem ordibálnak ilyeneket minden sarkon, hogy "Százééé van a tojjááááás! Csak százééééé!"

Utána elégedetten visszaszökelltem a lakhelyemre, és pihentem még egy kicsit munka előtt. 1re mentem be, Eva ma sem volt, úgyhogy végig voltam, a végére már nagyon megéheztem, bevallom töredelmesen. Elég sokmindent csináltam, nem is baj, jó érzés volt. Viszont attól már az agyam eldobtam, hogy folyton szólt az a kurva telefon és hát tudjátok, abba itt mindig németül beszélnek, és már nagyon-nagyon untam. Valahányszor megszólalt, mindig végigfutott az agyamon, hogy fogom, és egyszerűen kibaszom az ablakon, de neeeeem, rendes lány vagyok, viszont, amikor bejött egy beszédes vénember, na akkor kellett volna látnotok! A második szótagnál elvesztettem a fonalat, és csak mosolyogtam, és magamban nevettem, hangosan, magamon:) Majd, mivel én olyan vagyok, bevallottam neki, hogy nem annyira értem, amit mond. Akkor kedvesebb lett, és minimális bonyolultsággal, majdnem csak a lényegre törekedve elmondta, hogy hány jegyet akar és mikorra. De persze utána még beszélt, viszont az a jó ilyenkor, hogy nekem nem kell figyelnem. És ez nekem jó, néha.

6kor kicsit elégedett fejjel, de mindeesetre már nagyon éhesen távoztam, hazaérve megettem, amit találtam. Oh, tegnap későn este még megnéztem a Hairspray új verzióját, és annyira imádtam:) Főleg, amikor az elején a nagyon bájos éneklős jelenetbe belecsöppen az én drága morbid John Watersem....mint egy szatír és a kedves, utcán sétálgató hölgyeknek megmutatja.

Holnap péntek. Puszi mindenkinek!