Furcsa nap furcsa este

Dühös vagyok, vagy nem is tudom mi. Ma egész nap arra koncentráltam, hogy este majd jól menjenek a dolgok. 4re mentem dolgozni, mert Evának el kellett mennie fél 5kor. Így én maradtam az irodában 6ig, aminek kimondottan örültem, pont az kellett, hogy a zúgó fejfájásom mellé még folyton csörögjön nekem az a tetves telefon, és mindenki a koncert után érdeklődjön. Sebaj, megcsináltam. 6kor lementem a koncertterembe, hogy készítsek néhány fotót még a készülődés alatt is. Kezdtem egész jól érezni magam. Aztán mikor vége lett, úgy 7 körül, úgy döntöttem, hogy nem fogok 1 és háromnegyed órát azzal tölteni, hogy a falat bámulom, ígyhát hazamentem, ahol épp az észt lány, Piret búcsúját "ünnepeltük", csatlakoztam, bedobtam 2 sört, aztán visszamentem a Jazzitbe. Kb jókor érkeztem, sokat nem is kellett várnom, rengeteg képet készítettem, ami főleg annak tudható be, hogy a gépem nem annyira alkalmas az ilyen mozgalmas események rögzítésére (nagyon lelassul, amikor nem "megfelelőek" a fényviszonyok, és ha nem figyelek, akkor elmosódottak lesznek a képek), de tényleg nagyon sok képet készítettem. És nagyon közel voltam a színpadhoz. És mikor vége volt az első blokknak (nagyon jó zenét nyomtak egyébként az arcok, egy holland zenekar, a nevük "Amsterdam Klezmer Band") az egyik zenekari tag, a legfurább persze, lehajolt a színpadról és azt a tanácsot adta, hogy nem kéne az egész estét fotózással töltenem, majd mondtam neki, hogy itt dolgozom (nem akartam kifejteni, hogy a profiknak azért tart 10 percig, mert 1500x drágább és jobb gépük van mint nekem, és némivel több tapasztalatuk), és bevallom kicsit felbasztam az agyam. Merthát éppenséggel értelmezhettem volna úgy is, hogy jót akar nekem és arra sarkall épp, hogy érezzem jól is magam egy kicsit, de azt hiszem, kivételesen jó a megérzésem, ha arra gondolok, hogy ez inkább azt jelentette, hogy rohadtul zavarom. Mert koncert közben is néha kinézett rám, és úgy. Nem tudom, mennyire lehettem zavaró, de kissé elment a kedvem az egésztől. Aztán szünet után, már hátul álltam (de ezt amúgy is így terveztem, hogy a közelik után készítek néhány távoli képet is) láttam ám egyszercsak, hogy belép a terembe Markus, aki elvieg ma nincs is itt, éppen ezért volt ekkora az izgalmam, hogy csak én és majd az én képeimet...és megindult előre...és elkezdett fényképezni. És akkor úgy döntöttem, hogy a franc fogja itt baszni el az idejét. Csináltam jónéhány képet, meg is kaptam érte a magamét, szóval elhúztam haza. Mellesleg az elődöm Antónió állt a jegyszedő csajjal, értem úgy, hogy ő dolgozott aznap este, magyarul pénzt kapott azért a munkáért, ami nekem beletartozott a munkakörömbe...ez is kicsit felbaszta az agyam. Úgyhogy fogtam magam, hazajöttem, a búcsúbuli még mindig tartott, becsatlakoztam, de ott is elment a kedvem, mert az egyik koreai csávó is ott volt, és nagyon berúgott, ami azzal járt, hogy kurva hangosan üvöltözött (mellettem ült, szóval most elég rosszul hallok a jobb fülemre) és nem utolsó sorban rámborította a piájának a felét, már csak azt sajnálom, hogy nem vörösbor volt.... Meg aztán az egész valahogy olyan fura volt. Senki le sem szarta Piretet, pedig elvileg ez az ő estéje, szegényen egy csomószor láttam, hogy eléggé maga alatt van, de senki nem is gondolt rá. Én meg elég fáradt és leszedált voltam ahhoz, hogy én se mozdítsam a kisujjamat se...aztán inkább feljöttem a szobámba, mert már nem volt kedvem semmihez. Hát ez volt ma a nagy helyzet. A megfázás még mindig nem múlt el, de javult, az kétségtelen. Holnap is pihenek majd, vagy hát meglátjuk mi lesz, még nem tudom. Most viszont jó éjt!