Hosszú hét volt ez a múlt hét, sok minden történt, többek között AK, a dán lány, a mi kis 18 éves energiabombánk (a képen a szőke) hazament. Nagyon fura érzés, de majd elmúlik, aztán úgyis megy tovább minden. Ez volt viszont az utolsó (hivatalosan). Nem kell senki másnak búcsúölelést adnom, hál' Istennek, mert bevallom lelkileg eléggé kikészítő. Sajnos többségében azok maradtak, akikkel nem vagyok annyira közeli kapcsolatban, dehát az élet megy tovább. Majd eljárok Beatrixal iszogatni, meg kirándulni, meg Georgiával is járjuk majd a pubokat. Meg igyekszem a legtöbbet kihozni az ittlétemből. Most kicsit úgy érzem, hogy leült a dolog, nem tudok rá jobb szót, kifejezést. Egyszerűen valamerre lépni kellene, de nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. Felmerült a projektváltás lehetősége. Múlt hét csütörtökön volt egy borzasztó napom és utána úgy döntöttem, hogy nem várok, amíg lenyugszom, írtam Barbarának egy mailt, hogy elegem van, és hogy nem azért jöttem ide, hogy minden nap stresszben legyek, stresszes munkakörnyezetet otthon is könnyűszerrel találhattam volna. Holnap megyek be az irodába, akkor majd kiderül, hogy milyen lehetőségeket lát Barbara és mi az, ami szerintem megléphető. Szóval holnap kicsit már okosabb leszek. Nade nézzük mik voltak. Lényegében a szokásos. Nagyjából minden napom úgy végződött, hogy Beatrixal ültünk a konyhában tök fáradtan, egy sört meg egy cigarettát szorongatva. Igazán érdekes a szombat volt, amikor a helyi Couchsurfingesekkel elmentünk szánkózni. Gondoltam, hogy milyen jó kis móka lesz, meg AK amúgy is nagyon vágyott rá. A gond csak az volt, hogy nem voltam én annyira tisztában a távolságokkal....merthogy a lelkes CS tagok autóval jöttek, ők vezettek el minket a hegy lábához (40 perc autóút), amit még meg kellett mászni ahhoz, hogy szánkózhassunk (1.5 óra). Mi meg szerettünk volna időben visszaérni, de a CS tagok úgy tervezték, hogy csak este, lámpákkal mennek lefele a szánkókkal, de mi meg szerettünk volna úgy 5 fele már Salzburgban lenni... nade végül arra jutottunk, hogy ha már itt vagyunk, akkor induljunk fel a hegyre. 1.5 óra hóban taposás az rohadt fárasztó!! Azt hittem meghalok a végére! De baromi büszke voltam magamra. Kicsit megpihentünk a hegy tetején lévő Hüttében, aztán a mi kis csapatunk elindult lefele. A szánkózás isteni jó volt! Nagyon imádtam! Egészen nagy kedvem lett a téli sportokhoz, komolyan kedvet kaptam a síeléshez is! Korizni is még remélem lesz időnk elmenni valamikor. Nade ezzel még korántsem volt vége! Mikor leértünk, akkor láttuk, hogy már nem tudunk mivel hazamenni és a város (Werfenweng) sincs valami közel, így nem maradt más nekiáltunk autót keresni, ami bevinne minket legalább a vasútállomásig (amúgy 6an voltunk...nem épp a legideálisabb mennyiség, ha stoppolásról van szó). Viszonylag könnyen találtunk két autót, nagyon kedves emberek voltak, segítettek, bevittek a vasútállomáshoz. Akkor láttuk, hogy a vonat 3 perce (!) ment el...úgyhogy újabb stoppolás Salzburgig (ami ugyebár még 40 perc onnan), és csodák csodájára a csapat férfitagja a benzinkútnál fogott egy minibuszt, ami töéletesen elég volt 6 ember számára. Mi 4en a furgon hátuljában voltunk (a képet ott készítettem), és azon poénkodtunk, hogy ha a rendőrség leállítaná az autót, nagyon vicces lenne, mert azt hihetnék, hogy bevándorlókat csempész a sofőr (mindannyian más anyanyelvűek voltunk, ugyebár:). A furgon letett minket a város szélében, onnan még egy jó 20-30 perces séta várt ránk, de hazaértünk, teljesen átfagyva, megkésve, de otthon voltunk. Gyors zuhany, átöltözés, és irány a szervezet, ahol AK a búcsúpartyját tartotta. Rohamtempóban előkészületek, pizzasütés, salátakészítés és a többi. Kellemes kis party volt, AK igazi háziasszony volt. Barbarának már ott elmondtam, hogy gondok vannak, de aztán igyekeztem a buli felé terelni a szót. Az éjszakát ezután az O'Malley's nevű ír kocsmában folytattunk, majd AK utolsó kebabja következett a hőn imádott kebabosomnál, aki mellesleg mégsem lesz a férjem, mert ma délután láttam, egy nővel meg egy kisgyerekkel a karján...de kedvesen integettünk egymásnak. Vicces volt:).
Vasárnap nagyjából csak punnyadás volt, minekutána a szombatot vasárnap reggel 5kor fejeztük be. A többiek elmentek megnézni azt a filmet, amiben Brad Pitt egyre fiatalabb lesz, de mivel németül volt, nekem nem volt hozzá kedvem. Utána még becsatlakoztam egy kávéra, aztán szépen hazamentünk. Ma délelőtt meg elbúcsúztattuk AK-t a vasútállomáson. Olyan fura volt, valahogy én nem tudok nagyon mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel. Utána mentem kaját venni, mintha mi sem történt volna.
Hát ez volt. A magam ügyében idővel okosabb leszek majd. Megírom, ha már többet tudok.
No comments:
Post a Comment