Nem hiszem, hogy illik ilyenféle érzelmeket is megosztani blogokban, mert persze az ember néha rosszkedvű, meg elesett, de erről nem szokás nagyon nyilatkozni. Nekem viszont most zsinorban voltak borzasztó napjaim, és jó lenne, ha már felengedne ez a nyomás, mert kezdek nagyon magam alá kerülni. A feszültség nem enyhül, csak fokozódik köztem és Eva között. Úgy néz rám, mint a véres rongyra, és sugárzik róla a gyűlölet. Nehéz nekem így. És közben meg igyekszem kedves lenni, de neki az nem jó. Nagyon elfáradtam ebben, minden nap végére teljesen le vagyok rongyolódva, kedvetlen vagyok, és legalább egy órámba telik mire jókedve tudom magam deríteni. Nem jó ez így, és főleg nem egészséges. És próbálom nyugtatgatni magam, és nem gondolni a jövő hét szerdára (a közös megbeszélés), de folyton az jár a fejemben, hogy mi lesz. És persze a legrosszabbra gondolok. Pedig olyan szép idő van ma! Gyönyörűen süt a nap, igazi sétálós idő, nem erre kellene gondolnom. Igyekszem is ám, csak tudjátok, nem vagyok az a könnyen lazulós típus (amúgy ebben itt elég sokat változtam, sokkal könnyebben vonok vállat és mondom, hogy jajmár, örülni is kell valaminek). Szóval most minden nagyon fura, mindennap gyomorgörccsel megyek dolgozni, mikor meglátom Evát fel tudnék robbanni. Persze, kellenek az ilyen megpróbáltatások, de ettől már nagyon szívesen megszabadulnék.Hát, ez a helyzet most, ha őszinte választ vártok a kérdésre, hogy "hogy vagy?". Minden gondolatom ekörül forog, ami nem jó és amin mindenképpen változtatnom kellene. Sajnos amíg ez a helyzet, úgy érzem, hogy nem fog változni ez a hangulatom. Remélem a szerda azért segít majd valamit.
No comments:
Post a Comment