The Tiger Lillies

Ez a hétvégém olyanra sikeredett kb., amit kívánnék magamnak. Szombaton miután halálosan felbasztam az agyam a sífutáson, még elmentünk este egy koncertre, pontosabban egy kampány-estre az ARGEba, ahol az osztrák zöld párt promótálta magát. Március 1-jén lesznek itt a választások és most persze mindenki meg akarja győzni a fiatalok bázisát, akik most fognak először szavazni. Szerveztek tehát egy rap-hiphop estet. Én meg a hip-hop…gondoltam én….aztán én voltam a legaktívabb az egész nyomorult este során. Azt is hozzá kell tenni, hogy 4 sör után még Scooterre is táncolnék szerintem, de azért még azt is hozzá kell tenni, hogy jók voltak a srácok. Mikor másodszorra menetem a pulthoz az agyontetovált csákó már mosolyogva kérdezte, hogy „akkor egy búzasör, ugye?”. Ennek úgy megörültem. Az embernek ez a legnagyobb vágya, legalábbis az én kis világomban, hogy a pultos kenje-vágja az ivási szokásait. Aztán megmondtam a másiknak, aki a La Brass Bandán csapolt, hogy nem vagyok olyan hülye, mint amilyennek ott látszottam (félreértettem valami faszságot, valami vócserrel kapcsolatban), csak szimplán nem a német az anyanyelvem. Aztán visszakérdezett, hogy „honnan jöttél? Spanyolország?”. Feleim! Kérdem én: úgy nézek ki, mint egy spanyol?? Szerintem nem. De nem ez az arc volt az első, szóval lehet, hogy áldásomat kellene adnom rá. Kb 2-kor elvonszoltak a helyről a többiek, pedig én még maradtam volna. Viszont a bejáratnál aljas módon rám támadtak ketten hógolyóval, amire fellelkesedtem és hatalmas csatába kezdtünk az arcokkal, én és Beatrix. Nem tudom ki nyert, de eltört az esernyőm, az én drága kis piros esernyőm. Egy korszak zárult le ezzel. Én és Beatrix utána még beültünk az O’Malley’sbe, fogalmam sincs, hogy milyen felindulásból, de ott még megittam egy sört, tánciztam kicsit, aztán elhúztunk a kebabosunkhoz, aki most kicsit fáradt volt.
Másnap én azt hittem, hogy meghalok…de mikor 1kor újra felkeltem, már minden ok volt. Készen is álltam az estére The Tiger Lillies koncert a Jazzitben, kétszer. Az egyik 17:00kor a második pedig 20:30kor kezdődött. Eredetileg csak egy lett volna, de mivel pár nap alatt elkelt az összes nyomorult jegy, összehoztunk még egyet hétfőre. Mikor arra is elkelt minden jegy néhány nap alatt (teszem hozzá, hogy még január elején), akkor lett betervezve ez a ráadás koncert vasárnap estére. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy eddigi életem legnagyobb koncertélménye volt! Mindhármon ott voltam, és mindhárom teljesen más hangulatú, más felépítésű volt. Szinte minden szám más volt minden egyes koncerten. Annyira otthonosan mozogtak a színpadon, lenyűgöző volt! Mindenki egy külön karakter. A dobos felszerelése egy ócska, elvileg semmire sem jó tákolmány, régi, elkopott dobokkal, pergővel, a lábánál két bőröndben mindenféle kellékek hangokhoz, bohóckodáshoz. Néha mikor ránéztem láttam, hogy ő is ugyanúgy hozzáteszi a magáét az arcjátékkal, tettetett hezitálással, hogy vajon mit üssön most meg, mikor kéne belépnie, és milyen ütőt használjon. Cirkuszi mutatványosoknak öltözött őröltek! A szövegek meg annyira kegyetlenül jók, annyira nem érdekli őket, hogy miről szokás beszélni, meg mit illik egy dalban megénekelni. A legutóbbi albumuk címe amúgy „Freak Show”. Az ember néha azon veszi észre magát, hogy nevet a szövegen, de közben nincs is benne semmi nevetséges, illetve aztán jobban belegondolva mégis.
Vasárnap így hát jó későn értem haza, otthon a többiek a konyhába szaroztak valami hülye játékkal, és akkor először olyan boldog voltam, hogy én meg dolgoztam. Büszke voltam magamra, hogy én ezt láthattam.
Hétfőn Beatrixot is beszerveztem,mivel ő mindig este dolgozik, sosem tudom elhívni a koncertekre, de tegnap szabadnapja volt, és Andreas is rábólintott. Nagyon tetszett neki is. Utána még maradtunk egy jó darabig. Kicsit beszélgettem az énekessel. Nagyon kedves ember, látszott, hogy tényleg érdekli, hogy ki vagyok, mit csinálok itt. Mivel az első sorban ültem, látta, hogy végig fotóztam, és mondta, hogy küldjem el majd nekik a fényképeket, kíváncsi lenne rájuk! Úgy megörültem neki, nagyon jó érzés volt. Mondta, hogy egyszer kb. 3 éve voltak a Sziget fesztiválon, de Budapestről az maradt meg neki leginkább, hogy sok volt a prosti. És nagyon komolyan kifejtette, hogy milyenek voltak, és mennyire máshogy néztek ki például Prágában. Andreas készített egy közös képet velem meg az énekessel, meg a dobossal!:) Beatrixal aztán elkezdtünk iszogatni, és lepaktáltam Sashával is, a pultossal, és végre egész este egy fillért sem fizettem a piáért! Sasha még a nagyi finom, pult alól-pálinkájával is megkínált minket, nagyon jól mulattam, még Evával is beszélgettem. Az volt az igazán vicces, amikor mentek el a zenészek és megláttam az énekest smink nélkül. Annyira más volt az arca. Odajött hozzám is elköszönni, kezet fogtunk. Olyan jó érzés volt, csak úgy egy kicsit odatartozónak érezni magam. Szépen 2 körül hazahúztunk, de Bea a 3dik emeletnél zajokat hallott, benyitottunk a konyhába, és hát nem ott is volt egy összeröffenés…azért ezek az egyetemisták tudnak élni. Elmondták, hogy dél óta isznak. Úgy is néztek ki. De nem maradtam sokáig. 3ra már maximum ágyban is voltam. Ma pihi.