A kezdő sífutó magányossága

Egész jól alakult ez a hét, az esetek többségében kimondottan jókedvűnek mondhatom magam - leszámítva, hogy ismét internet mentes hétvége elé nézünk, ami tekintve, hogy internetfüggő vagyok, számomra elég kellemetlen, most is Jazzitben vagyok, hogy lefoghassam a nagyvilág gyorsan lüktető ütőerét. Van egy szomorú tény azonban , amire rájöttem: ital nélkül kevésbé vagyok laza. Ez sajnos drága és egészségtelen.
Csütörtökön voltunk Georgiával koncerten, megint volt ingyen jegyem, megnéztük a La Brass Banda nevű zenekart, előttünk egy Supervision nevű nagyon ska zenekart nyomta (ők osztrákok voltak, a La Brass B meg német). Az sem volt olyan rossz, de a főzenekar imádnivaló volt. Nem is csak a zene miatt, bár is szuper volt, hanem az egész hangulata miatt, nagy showmesterek! A salzburgiak nem nyomulnak olyan kőkeményen, nem volt akkora ugrabugra. Viszont: ha el akarnak jutni egyik ponttól a másikba, akkor nem ismernek sem istent, se semmit, de ha én akarok elhaladni, akkor meg nem mozdulnak egy tapottat sem. Imádnivaló. A koncert után egy sajnos rossz névválasztási adottságokkal megáldott, ámbar kiváló DJ tolta a muzsikát. A neve: hm...DJ Angelove...szerintem hihetetlenül pocsék, mert kb egy ótvar szerencsétlen jut róla eszembe, aki technóra éhes közönségnek szolgája, de valójában nem az. Nagyon jó kis swinges jazzes őrületet csinált, és arra is rá kellett döbbennem, hogy az itteni - velem egyidős arcok - kimondottan kultúrára éhesek, és elutasítják a szart. Én otthon például nem láttam még egyszerre ennyi fiatalt, akik önfeledten - és teszem hozzá stílusosan - rázták volna a bulájukat igényes zenére.
Pénteken aztán a Jazzité volt a főszerep, mert koncert lévén este is dolgoztam, de elhatároztam, hogy jó leszek, és jól fogom magam érezni. Jó is volt! A koncert is, a hangulatom is, meg a körülöttem lévők is kitettek magukért. Christian Scott megmutatta hogyan mi is az a jazzzz, és a banda is nagyon ott volt. Szünetben még egy magyar lánnyal is találkoztam, jófej volt, kicsit dumcsiztunk. Kb 2 körül mentem haza, akkor készítettem a fent látható képet is. Nagyon ott van a hangulat a vasútállomáson éjszaka. Szerintem máskor is kimegyek majd fotózgatni, meg tegnap még a hó is esett.
A cím annak köszönhető, hogy ma voltunk síelni, pontosabban sífutni, vagy mi a franc volt ez, gőzöm sincs, de nagyon utáltam! Soha többet! Folyton elestem, phej.... Este megint koncert, tele lesz a fejem már mindenfélékkel, de ezt most nagyon élvezem:)