Wallersee. Hétvége

Szombat. Semmi. Ha jól emlékszem. Jól emlékszem? Hehe, amúgy nekem is isteni egy dolog, hogy írom ezt a blogot, különben mindent elfelejtek. Azt hiszem túl sokat iszom. Neeeeem. Csak, ha dohányzom. Ja, nem, az fordítva van.

No mindegy. Vasárnap aztán nekiindultunk a nagyvilágnak. Előbb vonatra szálltunk, aztán leszálltunk Beával, Sandrával (litván) meg Annával (francia) egy helyen (fogalmam sincs hol), hogy barangoljunk a Wallersee környékén. Nagyon szép környék! A tó teljesen be volt fagyva, tükörsima jég volt rajta, néhányan korcsolyáztak is rajta, az idő pedig fantasztikus volt! A kép is bizonyítja (jobbról balra: én, Anna, Sandra). Amikor már kezdett későre járni, mi meg elvesztettük a fonalat végleg, Bea megkérdezett egy túrázó idős párt, hogy merre hány lépés, aztán a nő mondta, hogy hát ő inkább már nem menne tovább a helyünkben, mert a tó északi partján még jegesebbek az utak és mikor leszáll az éj, és a farkasok is üvöltenek már, csak a jóisten a megmondhatója, hogy mikor jutnánk haza, vagy legalábbis emberlakta területre. Egymásra néztük és bólintással jeleztük, hogy irány a vasút és követjük a többieket, akik már javában az egyik osztrák barátunk tanyáján ütötték el az időt. Sasha egy kedves osztrák fiú, akinek a szülei lovászok, van egy csomó lovuk, meg úgy amúgy írtó rendesek. Szóval utánuk mentünk. A hely, ahol lakik Straßwalchen, nagyon szép, de SEMMI nincs ott, csak néhány takaros ház, meg lovak. Nos, én nem próbálkoztam meg a lovaglással, mert megláttam a jószágot és úgy éreztem, hogy nem lennénk jóban. Majd legközelebb. Benn a házban, meg jól szórakoztunk, ettünk, ittunk. Későn este aztán visszatértünk imádott Salzburgunkba.

Tegnap már 2kor hulla fáradt voltam a Jazzitnél, meg amúgy is sok munka volt, és 5 helyett 7kor végeztem. Rohadt fáradt voltam, mire hazaértem. Ma megpróbálom lefaragni a tegnapot, mert már herótom van! :)