Újra kedves kis szobácskámból írok, amivel teljesen elégedett is lennék így takarítás után, ha nem lenne az az apró szépséghibája a dolognak, hogy a fűtés nincs bekapcsolva (távozásomkor letekertem, és most visszatekerve semmi hatás...lehet, hogy Frau Silvia úgy döntött, hogy spórol rajtam egy kicsit).
Először is mindenkinek el szeretném mondani, hogy iszonyatosan jól éreztem magam otthon! Imádtam veletek minden időt, imádtam a Szilvesztert a Kiadóban, minden kis kiruccanást, de mindenek előtt az utolsó estét a Tandemben (előtte Gabival és Danival a Csigában!). Halálosan jó este volt, az utcán fenyőfával kardozással és az alig elfogyasztott alkoholmennyiségem ellenére a féktelen jókedvemmel! Zsófi, köszönöm a fodrászos napot, hogy még annak ellenére is velem lófráltál a cityben, hogy meg voltál fázva, remélem jól alakult a Szilveszteretek! Adél, sajnálom, hogy csak egy rövid időre futottunk össze, de remélem majd lesz alkalmad meglátogatni. Ádám, te úgysem tudod ezt elolvasni, de remélem, hogy összehozzuk ezt a magyar estet a nyomorult Jazzitben! Milán, remélem téged is látlak még majd mielőtt hazamegyek, de örülök, hogy a másnapi korán kelés ellenére is ittál velem néhány ...körtelevet.. :) Gabi és Dani, köszönöm a talit a Csigában, és így legalább az Instant mellett még egy új hellyel ismerkedhettem meg!:) A többiekkel szerencsére viszonylag sok időt tudtunk együtt tölteni, aminek nagyon örülök! Most éreztem csak igazán, hogy milyen jó barátaim vannak! Nagyon jó érzés volt. És remélem nálam azt tudjátok, hogy ilyenkor ezt nem csak úgy mondom, tényleg így is gondolom. Oh, Sári és Dávid...remélem hamarosan visszakapjátok az Office DVD-t, ugye Noi? :)
A vonatutam jól sikerült, mindenekelőtt szeretnék a szakszervezetnek köszönetet mondani, hogy nem sztrájkoltak és így kiélvezhettem a Railjet minden pillanatát Budapesttől egészen Salzburgig. Sajnos a gyerekeknek fenntartott sarok is ott volt az én vagonomban és a kezdeti panaszok orvoslása révén (állítólag az elején még mikor elindították ezeket az új vonatokat, a gyerekeknek fenntartott tv-n csak kép volt, hang viszont nem) úgy üvöltött a hangja, hogy már majd megőrültem a végére. A lábam elzsibbant, éhes lettem, és egyáltalán nem örültem neki, mikor leszáltam Salzburg Hauptbahnhofnál...hazaértem, kicsit pakoltam, aztán megnéztem ki van itthon. A dán lány a nyakamba ugrott, úgy örült nekem. És érdekes volt, hogy a többség szinte várta, hogy visszajöjjön ide, nem érezték otthon jól magukat...nem mindenkinek vannak olyan tökös és jófej barátai mint nekem, az is igaz!!:)
Akkor, ahogy ez lenni szokott eddig is, én írok, ti kommenteltek, és majd látjuk egymást!
Sok puszi nektek, holnap újra munkába állok és remélem újult erővel csapok a lovak és a nyulak közé egyaránt;)!
No comments:
Post a Comment