Jazzit karácsony

Egyre kevesebb nap van hátra, hogy újra a jó öreg Keleti pályaudvaron találjam magam, de az élet még itt megy tovább. Lendületesen kezdtük meg a decembert egy meglehetősen jó karácsonyi partyval tegnap a Jazzitesekkel. Munka után hazamentem és 7re mentem vissza, hogy találkozzam Andreassal, és együtt elmenjünk a helyre taxival. Nagyon cuki kis vendéglőszerűség volt. Egy különálló kis épület, ami úgy tűnt nekem, hogy egyébként valami büféféleségként üzemelhet, és rengeteg finomság van eladásra is: borok felvágottak, tészták...nyami, nem is sorolom inkább tovább. Mivel mi érkeztünk kb. elsőknek, sok dolog nem akadt, kicsit untam magam, úgyhogy elkezdtünk borozgatni, én következetesen a vöröset vettem magamhoz (amúgy finom osztrák borokat tettek az asztalunkra, amint egy palack kiürült jött helyette másik). Szépen lassan elkezdtek szállingózni az emberek, a végére a kicsike épület majdhogynem teljesen megtelt a Jazzit dolgozóival. Nem is tudtam, hogy ilyen sokan vagyunk! Jó volt így együtt látni mindenkit. Mikor már mindenki asztalhoz ült nekiláttunk a vacsorának. Isteni volt! Semmi nagy dolog, csak vettünk magunknak a hidegkonyhából: különböző felvágottak, sonkák, különféle sajtok (imádom fügeszósszal a sajtot!), saláták, olivabogyók, articsóka, szárított paradicsom, meg finom kis kenyérkék. A környezetemben lévők nagyon kedvesek voltak. Leült mellém egy idősebb, de nagyon belevaló nő (előre jegyzem meg, hogy nem sokkal előttem távozott végül a buliból), a másik oldalamon pedig Markus, a fotós ült. Markust amúgy is már megkedveltem, nagyon kedves ember. A nővel meg mindenféléről beszélgettünk, családról, Magyarországról stb. Ott volt Antonio is, az előző önkéntes, akit olyannyira "kedvelek", és ezt az ellenszenvemet továbbra sem tudtuk pozitív irányba fordítani. Úgy szeretném kimondani: egy arrogáns fasz. Hjaj, de jól esett.

Nos, sok-sok beszélgetés után, mikor már a bárban dolgozók között ücsörögtem, Sasha megadta a következ lépést (ő vezeti a bárt), hogy és most visszamegyünk a Jazzitbe (amúgy elég részeg volt már). Hívott 3 taxit, és ahhoz képest, hogy láthatóan haverságban voltak a taxissal, nem éppen baráti áron vittek el minket egy gyalog 10 percre lévő távolságra. Ekkor lehetett úgy 1 vagy 2 óra. A bárban aztán a pultosok vették át a hatalmat és bömbölő zene mellett töltöttek mindekinek kívánság szerint: úgyhogy ittam valami konyakszerűséget, zsubrovkát uborkával (nagyon jó!) meg, hogy ne veszítsem el a kontrollt a kollegák előtt, sok vizet. Nos aztán Antonio itt bizonyította be nekem, hogy nem fogunk együtt kéz a kézben hegyre föl és hegyről le örömteli mosollyal az arcunkon ugrálni. Mikor töltötték nekünk a zsubrovkát nem láttam rendesen az üveget, és rákérdeztem, hogy zsubrovka? Mire flegmán odavetette, hogy neki ugyan mindegy...imádom, amikor valaki a tudás és az intelligencia hiányát nagyképű, lenéző stílussal igyekszik leplezni. Aztán mikor hozzátették az uborkát, rákérdezett, hogy az meg mi a szar, mire mondtam, hogy uborka, és viccből hozzátettem, hogy tudod, ez amolyan kelet-európai stílus. Erre meglehetősen bunkón tett egy gesztust, amiben minden benne volt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy szarok erre az emberre. Még egy pár arccal dumcsiztam, majd a pultos lány hívott, hogy csatlakozzak, ha van kedvem, mert ők most uno-znak. Csatlakoztam, tök jól elmulattunk, bár némiképp nehezítette nekem a dolgot, hogy németül magyaráztak mindent, de végül megértettem. Nos, lényegében aztán fél4 körül nem bírtam már és hazaindultam, Helen a belevaló idős hölgy előttem egy fél órával távozott. Andreas addigra már nagyon részeg volt, de az a bájos részeg fajta. Eva is mosollyal búcsúztatott, és nagy fejtörés után rájöttünk, hogy jobb lesz az, ha ma csak 3ra megyek be az irodába.

Nos, ez a 3 órás kezdés akkor lett volna úgy igazából szép, ha nem pont mára tervezte volna be a bájos, és imádnivaló Frau Silvia, hogy az új hűtőket a délelőtt folyamán a szobákba penderíti. 10 óra körül egy koppanás az ajtómon, a kulcs máris a zárban, az ajtó nyílik és egy az általam elképzeltekhez képest méretesebb hűtő beperdült a kis előterembe. Nagyon ideges lettem. A lényeg az, hogy az a döntés született, hogy a régi konyhai hűtők helyett mindenki kap saját hűtőt a szobájába, de a méretek nem egészen úgy voltak megadva, mint ami aztán végül a valóság lett. Alapból nem örültem neki, mert szeretem, ha a dolgok a helyükön vannak, magyarul az élelmiszer és a hűtő a konyhában és a többi. Meg nem utolsó sorban egy hűtő zajjal jár, dehát biztosan én vagyok túl kényes. De a többség nem örült, és szerintem így sokkal kényelmetlenebb lesz a főzés, mert előbb át kell cuccolni a konyhába stb. Szóval ezen jól felidegesítettem magam, meg nem is tudtam rendesen visszaaludni, csak viszonylag későn. Bementem kicsit késve 3ra, mindenki kómás volt még kicsit. Csináltam egy listát, aztán elindultam haza. Még nem sikerült kipihennem a fáradalmakat, remélem ma sikerül és ebben a tervemben a hűtő sem fog megakadályozni! :) Képet sajnos nem tudok feltölteni, mert nem fotóztam, ez egy régebbi kép a bárról.