Az első decemberi görbe este

Már mindenki a karácsonyra, meg a hazaútra koncentrál. Amy és Stef nem jön majd vissza a szünet után, ami nagyon furcsa, de egyelőre még nem akarok emiatt szomorkodni. Szóval, amolyan visszaszámlálós hangulat uralkodik most itten, az én fejemben is. Meg persze igyekszünk a lehető legjobban kihasználni az itteni utolsó napokat: közös programok, közös süti sütések, szóval minden napra akad valami. Tegnap, miután végeztem a némettel, és elég fáradtan hazabaktattam (a török fiú társaságában, aki ugyanarra a kurzusra jár, mint én, és ugyanarra kell hazamennie, nos az első kérdése az volt, hogy férjnél vagyok-e...kedves fiatalember...ő egyébként nős) és már csak arra volt időm, hogy a hőn imádott németkönyveim ledobjam az ágyamra, vessek egy pillantást a tükörbe, konstatáljam, hogy szar a hajam, és már indultam is a többiekkel ki a városba. Felmentünk a hotel tetejébe, a bárba, ahol én ittam egy forralt bort és lehet, hogy annak hatására, de nagyon elálmosodtam. Meg nagyon fáradt voltam amúgy is, mostanában elfáraszt ez a bábeli zűrzavar, ami itt körülvesz. De akkor elkezdtem gondolkodni, és megint isteni megvilágosodásom volt magammal kapcsolatban. És rájöttem, hogy ha már ott ülök, akkor vegyem fel a tempót, és ne magamat sajnáljam, hogy milyen rossz nekem, hogy ennyire fáradt vagyok és nem tudok koncentrálni, vagy ha annyira nem, akkor meg menjek haza. Végül az első verzió mellett döntöttem, és átmentünk a Republic nevű helyre, ami tökre trendy és amikor én eddig ott voltam, mindig techno meg house szólt (éppen ezért azonnal sarkon is fordultam minden egyes alkalommal), de most kellemes kis muzsikát játszott egy zenekar. Ittam egy tejeskávét, amitől úgy felébretem, mint a csuda és onnatól már minden szép volt és jó. A helyen csupa vicces figura volt, például egy úgy összképben nem túl vonzó pár, akik már majdnem letépték egymás csúnya testéről a ruhát, de aztán mindannyiunk örömére az otthoni szex mellett döntöttek és még ha nem is észrevétlenül, de távoztak. Mi jól elcseverésztünk férfiakról, életről, a nyomorult Salzburgról, meg hogy mit is kezdünk majd magunkkal, ha ezek a hónapok elszálltak felettünk itt. Érdekes folyton szembesülni ezzel, hogy mennyire átmeneti ez az egész, de mondjuk minden az. Hazafele az utcán énekelve még felötlött a dán lány szeme előtt egy hatalmas, finom dürüm képe, így betértünk kedvenc törökösömhöz, akivel megint meghitten eldumáltam, miközben botrányos körülmények között próbálta Beatrix Georgiát megszabadítani kabátjától (elromlott a zipzárja). Szóval jó lett az este, és megint rá kellett jönnöm, hogy minden csak hozzáállás kérdése.