Ej, nem mindig tudok címet adni...vagy nem is kell?

Hát nézzük mi történt a héten, miközben ide hallom, hogy a dán lány a konyhában énekel sütisütés közben... Kedden, a hét első munkanapján különösebben nem történt semmi, aztán este nekieredtünk az éjszakának, mert elterjedt a hír, hogy az egyik koleszban buli van (juhú...) és nézzük már meg. Volt belépő, úgyhogy hagytuk a csudába, elmentünk a Shamrockba, ott mindenféle történt, például, hogy Georgiával elkezdett egy hatalmas, izzadt, részeg, öreg disznó táncolni (elkapta, nem volt mese). Próbáltuk leszedni róla, nem ment. Közben egy srác odajött hozzám, nagyon részeg volt, én nem, a nyakában ott volt egy hatalmas fejhallgató és megmutatta, hogy a telefonjában gyűjti különböző nyelveken ezt a mondatot: "Én egy kicsi krumpli vagyok". Hej, de eredeti. Nos, megvolt már neki magyarul, de nem emlékezett, hogy hogyan kell kiejteni (gondjaik vannak a "cs"vel és a "gy"vel, főleg az utóbbival), megmondtam neki. Egy kicsit még dülöngélt, elnézést kért sokszor, hogy milyen rosszul beszél angolul, megnyugtattam, hogy nem, majd arrébb állt. Addigra Georgiát sikerült megmenekíteni. Viszont nekem maradni már nem volt kedvem, úgyhogy leléptünk szépen lassan, én és Amy még beugrottunk a kebaboshoz, aztán hazabandukoltunk. Szerdán, váratlan fordulatként megint mehetnékünk volt, és lássatok csodát a Jazzitbe mentünk, DJ-session volt. Nem volt rossz, meg a többiekkel is jól elvoltunk. De semmi különös. Aztán csütörtök. Iszonyat fáradt voltam a koránkeléstől, mert 9től közös reggelink volt a szervezetnél. Utána hazajöttem, gyorsan még aludtam egy kicsit, elkéstem a munkából, teljesen alkalmatlan voltam a munkára, aztán hazaléptem, nem mentem el az utolsó németre, aludtam, aztán 5 percet késve bár, de megérkeztem Steffel az IAMX koncertre. Nagyon jó volt! Meg régen voltam normális koncerten, mármint ami nem a Jazzitben volt. Az új számok annyira nem tetszettek, de nem volt azzal sem különösebben bajom. A szintis csaj teljesen megkattant a végére, de jó értelemben, úgyhogy csak rá kellett nézni, és az embernek máris ott volt a boogie a lábában. A sör 4.40 volt, ami mondjuk ki: rohadt drága, de a jegyet ingyen kaptam, szóval valamit valamiért.

Pénteken nagyon-nagyon-nagyon szar napom volt. Megint jött a konfrontálódás a munkában és megint azt éreztem, hogy sosem fogom tudni ezt megoldani, és Eva teljesen elhatárolódik attól, hogy esetleg a segítségemre legyen. Nyíltan. Ezt legalább tisztelnem kellene, de nem megy. Nos, nem akarom nagyon szaporítani ezügyben a szót, de nem volt jó napom na. Aztán elugrottunk Amyvel meg Georgiával egy kávéra meg sütire az egyik közeli kávézóba, az legalább feldobott. Stíröltük a férfiakat, és rövid időn belül rá kellett döbbennünk, hogy a pincérek nagy valószínűséggel egymással kavarnak, és a jelenlévő férfiak többésége sem a nőket preferálja. A süteményes kaland után pedig már semmi másra nem vágytunk csak Daniel Craigre, úgyhogy meg is néztük a Casino Royalt, és most így másodjára bevallom jobban tetszett mint elsőre. Ma meg, elmentünk az IKEÁba, ettem egy marha drága ebédet...vettünk közösen olcsóért egy üveg vodkát, most pedig lassan összegyűlünk a szobámban és fegeteges piálásba kezdünk. :) Ez van srácok.