Párizs

24. április 2009

Nagy izgalmak közepette - ahogy szoktam - megérkeztem a müncheni reptérre. Rohadt nagy az a reptér! Azt hittem leszakad a lábam, mire végre elértem a D szekcióba, hogy becsekkoljak az Air France-nál. Amúgy München rohadt drága - nem a reptér miatt, az mindenhol drága, de az utazás kimondottan hazavágott, nagyon drágák a jegyek a metróra, villamosra. Drágább, mint Párizsban. És nem sikerült megértenem miért van több metróvonal, mint Berlinben.

Megérkezni Párizsba...furcsa érzés volt, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg ez történik velem. A Roissy buson ülve, csak kapkodtam a fejem, ahogy haladtunk az Opéra felé. Teljesen le voltam nyűgözve. Furcsa kettős érzés volt, mert otthon éreztem magam valahogy, de közben itt Salzburgban annyira elszoktam már a tömegtől, hogy zavart ez a forgatag egy darabig, aztán persze visszarázódtam. Mikor megérkeztem az Opérához, és megláttam Ritát, teljesen meghatódtam. A környék, ahol lakik - Levallois - nagyon kedves hely, nyugodt és biztonságos. A pékségben tudják, hogy mit veszel, és az egésznek olyan kellemes a hangulata. Rita kicsit körbevezetett a környéken, majd elindult az állomásra én meg készülődtem a couchsurfinges idegenvezetőmmel való találkozásra. A Diadalívnél találkoztunk és elég nehézkesen indult be a kommunikáció, de a végére tök jól eldumáltunk. Sok mindent megnéztünk viszonylag rövid idő alatt: Diadalív, Champs Élysées, Szajna, beültünk egy kávéra is, aztán Eiffel torony, Hotel de Ville, Notre Dame és a sziget. Utána beültünk a 'Les Philosophes' nevű helyre, ahol ittam egy bort, Greg pedig rendelt egy kis ennivalót. A pincérek teljesen lenyűgöztek! Számukra ez egy életforma, ők voltak A pincérek. Nagyon cool stílusban , kedvesen szolgálják ki az embert, hogy aztán észre sem veszik és viszonzásul csak úgy költik a pénzt, még egy üveg bor, még egy fogás, persze csak valami apróság. Az este így jó hosszúra nyúlt, és bár nagyon fáradt voltam, minden pillanatot meg akartam élni, mint mikor attól fél az ember, hogy nem lesz elég ideje.