Hazaérkeztem tegnap este a párizsi utamról. Útközben minden nap leírtam, hogy mik történtek velem és most eljött az ideje, hogy ezt veletek is megosszam! Az út előtt egy estét Münchenben tölöttem, mert onnan ment a gépem, és egy Jonas nevű srácnál kaptam szállást a couchsurfingen keresztül. Jó döntés volt, eseménydús egy éjszaka lett ez a müncheni, bár a város annyira nem lopta be magát a szívembe.
23.április 2009
Vonaton, úton München felé. Iszonyatosan izgatott vagyok! Beától kaptam egy nyalókát, aminél tökéletsebb útravalót nem is adhatott volna, mert a gyártók olyan műgonddal csavarták rá a fóliát, hogy kb 20 percembe tellett, mire legyömöszöltem róla a csomagolást. Úgyhogy addig volt, ami lekötött.
Miután leszálltam a vonatról a Hauptbahnhofon egészen gyorsan megtaláltam Jonas lakását, aki nagyon jó leírást adott nekem, úgyhogy könnyű dolgom volt. Jonas amúgy egy igazi túlélő típus, aki könnyedén veszi az élet által elé gördített akadályokat. Ez igazán csak az est későbbi szakaszában bizonyosodott be, ugyanis kisebb városnézés után - München nem nyűgözött le túlságosan - elhatároztuk, hogy teszünk egy próbát, amit én amúgy egy halva született ötletnek kiáltottam ki magamban, de gondoltam lássuk. A híres Sonic Youth lépett fel ugyanis Münchenben aznap este a 'Haus der Kunst'-ban -furcsa párosítás...Sonic Youth egy Múzeumban. Természetesen jegyet nem tudtunk volna venni, mert pénzünk erre nem volt, úgyhogy trükkhöz folyamodtunk. A koncert már ment mire mi odaértünk és Jonas megkért egy arcot, hogy mutassa meg a pecsétet a karján, amit a belépéskor kapott - dohányozni a koncertteremben nem lehetett, ezért sokan lődörögtek kint a koncert alatt is. Jonas meg fogott egy tollat és lemásolta a csuklónkra. Nem volt bonyolult - lásd kép -, de azért én kételkedtem a sikerben, így hát mikor átléptem a küszöböt, és megláttam a Sonic Youth-t a színpadon, majdnem elkapott a nevetés, el sem hittem, hogy ennyi volt.
A koncert után még tettre készek voltunk és elindultunk egy kiállításmegnyitóra. Amúgy a múzeum mellett van egy híd, ami alatt olyan gyorsan zúdul le a folyó, hogy egy nagyon érdekes hullámtörésben folyik tovább, amit a helyi srácok ki is használnak és egész éjszaka megy a szörfözés. A megnyitó vicces volt. Semmi különös, nem is értettem nagyon a koncepciót, de olyan volt, mintha Pesten lennék. Ugyanazok a fejek. Ugyanazok az értelmiségi arcok tartják a kezükben a vörösboros poharakat és nagyon jelentőségteljesen vannak jelen a kiállítóterem egy-egy sarkában. El is fáradtam hamar és hazafelé vettük az irányt.
No comments:
Post a Comment